Nem csak a melegedő óceán pusztítja a korallokat

A korallzátonyok egészségi állapotát vizsgáló egyik leghosszabb és legátfogóbb kutatás során feltárták, hogy a korallok világszerte számos fenyegető tényező miatt hanyatlanak, amelyek az emelkedő vízhőmérsékletek fényében halálossá válhatnak rájuk nézve.

A Nature Communications folyóirat közölte eredmények egy hároméves, folytatólagos kísérletsorozaton alapulnak, amelynek során azt mérték, milyen hatással van az ember a zátonyok állapotára.

A Florida Keys-i zátonyoknál végzett vizsgálatok azt sugallják, hogy a széles tartományú korallpusztulást több lokális stressztényező és a globális felmelegedés kombinációja váltja ki.

Adrienne Simoes Correa, a vizsgálat társszerzője szerint az eredmények arról tanúskodnak, hogy az ember lokális ténykedése befolyásolja a korallzátonyok túlélési képességét a globális tényezőkkel szemben.

Például, ha túl sok zátonylakó halat fogunk ki, vagy szennyvizet, műtrágyát és mosószereket juttatunk az óceánba, a koralloknak még nehezebb felvenniük a harcot a klímaváltozás kiváltotta vízmelegedéssel szemben.

Kiderítették, hogy a melegedés és a többi stressztényező kombinációja igen legyengíti a korallokat, és lehetővé teszi a különféle kórokozók olyan arányú felhalmozódását, amelyből a korallok már nem tudnak regenerálódni.

Az eredmények hat intézet kutatóinak nevéhez fűződnek. A kísérletsorozatban túlzott mértékű halászatot és tápanyagszennyezést szimuláltak a floridai zátonyon. A hosszú időszak alatt begyűjtött adatok révén alapvető kérdéseket sikerült tisztázni a korallzátonyok hanyatlását kiváltó okokról.

A szerzők szerint mindezek birtokában egyértelmű, hogy nem egyetlen tényező okolható a széles tartományú korallpusztulásért. Az algákat elfogyasztó halak eltűnése, vagy a műtrágyával bejutó többlet tápanyagok az alga felhalmozódását idézhetik elő.

Ez a folyamat a korallok normál mikrobiótáját a kóros tartomány felé mozdítja el, ráadásul a problémák a tengervíz melegedésével kritikus szintet érnek el. Mindennek végeredménye a szerzők szerint a zátonyok globális hanyatlása, ami mára katasztrofális arányúvá vált.

Úgy hiszik, kevés vizsgálat versenghet a Floridában elvégzettel. A kísérletet nem volt könnyű három éven át folytatni egy zátonyon. A túlhalászat imitálásához nagyméretű ketreceket helyeztek a zátony bizonyos részeire a halak és a makroalgák – tűzkorallok ás más élőlények – távol tartásáért. Vihar vagy hurrikán esetén mindig fennállt a ketrecek károsodásának veszélye.

Az eredmények többek között feltárták, hogy a túlzott halászat, a tápanyagszennyezés és az emelkedő hőmérséklet mind a kórokozók felhalmozódását segíti. Eme utóbbiak nagy száma fontosabb, mint az, hogy pontosan milyen fajba tartoznak, és a zátonyok halandósága tükrözi a kórokozók bőségét.

A hő súlyosbítja ezeket a problémákat, de csak akkor, ha a halak eltűnnek vagy tápanyagszennyezés áll fenn. Megjegyezték, míg a hőstressz igen nagy figyelmet kap, már a mérsékelt hőmérséklet-emelkedés is védtelenebbé teszi a korallokat a baktériumokkal szemben.

A halak eltűnésével hatszorosára nőhet az algatakaró, ha pedig sok az alga, jelentősen nő a korall megbetegedésének és pusztulásnak aránya. A megnövekedett algatakaró vagy hőmérséklet ráadásul csökkentheti a természetesen kiválasztódó antibiotikumok szintjét, ami egyébiránt védelmet nyújt a korallnak a káros baktériumokkal szemben.

A kutatók szerint eredményeik egyértelműsítik, hogy a globális melegedés tükrében a zátonyokat többek között úgy lehet legjobban védeni, ha megfelelően szabályozzák a halászatot és figyelnek a vízminőségre.

Ez adja a koralloknak a legnagyobb esélyt az egészséges mikrobiom fenntartásához és az alkalmazkodáshoz a melegebb feltételekhez.