A határon túl optimistábbak és olvasottabbak is

A határon túli magyarok körében végzett kutatások eredményeinek nagy része már régóta ismert, mégis tanulságos, és több érdekes dologra is felhívják a figyelmet – tudtuk meg csütörtök este Gereben Ferenctől.

A határon túliak nem csupán olvasottabbak, de jó részük optimistább is a magyarság jövőjével kapcsolatosan. A millenium környékén a határon túli és a magyarországi magyarok körében készített felmérések eredményei még ma is tanulságosak – hívta fel a figyelmet Gereben Ferenc művelődésszociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója egy csütörtök esti előadáson a Szent Ignác Szakkollégiumban.

A magát ,,botcsinálta kisebbségkutatónak” nevező szociológus a 2000-es évek környékén végzett kollégáival reprezentatív felmérést 5 országban (Magyarország, Szlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ukrajna) az ott élő magyarok identitásának feltérképezése okán. Ebbe benne foglaltatott a nemzeti, a kulturális és a vallási identitás kérdése egyaránt. Azóta ez a felmérés ilyen széles körben nem ismétlődőtt meg, pedig már szükség lenne rá: bár valószínűsíthetünk bizonyos folyamatokat (népességcsökkenés, globalizálódás, vallástalanodás), mégis fontos lenne megtudni az egyes közösségek között különbségeket és azok okait.

Kulturális identitás

Az elvégzett kutatások egyik legfőbb mondanivalója szerint a kárpát-medencei magyarság identitástudata kulturális jellegű: tehát a magyarok többsége nem az államhoz tartozással vagy éppen a leszármazással indokolja magyarságát, hanem a magyar kultúrához tartozással, a magyar nyelv ismeretével. Ezen belül is érdemes kiemelni Kárpátalját és Erdélyt: az itt élő magyarok számára ugyanis a magyarság egy tudatosan vállalt identitás, ami valamivel szemben önmeghatározási alapot ad az embereknek.

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a magyarországi magyarok legalább 10 százaléka gondolta úgy az ezredfordulón, hogy nincsen nemzetisége, míg a határon túliak ,,nem engedhettek meg ilyen luxust maguknak”.

A kulturális nemzetfelfogás tényét erősíti, hogy – elsősorban a határon túliak – nem tudnak egy jól körülírható hazát megjelölni. Magyarország nem haza számukra, úgy, ahogyan Románia, Ukrajna vagy éppen Szlovákia sem az. Ennek eredményeképpen – érthető módon – a szűkebb szülőföld tudata válik fontossá, tehát Erdély, Kárpátalja, vagy a Felvidék. Az sem véletlen, hogy a 2004-es népszavazás után a határon túliak számára Magyarország, mint anyaország tudata tovább gyengült. Valószínűsíthető, hogy az utóbbi egy év nemzetpolitikai fordulata változtat ezen a jelenségen, de ezt még nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal.

Nemzettudat és vallás kapcsolata

Gereben Ferenc kutatásainak nagy részét Tomka Miklós vallásszociológussal együtt végezte, akit sajnos halála megakadályozott abban, hogy a határon túliak vallásosságával kapcsolatos megállapításait részletesebben kidolgozza. Azt azonban a felmérések egyértelműen kimutatták, hogy a magyarok Erdélyben és Kárpátalján a leginkább vallásosabbak, őket követik a felvidékiek és a vajdaságiak. Egy hatalmas szakadék ékelődik a határon túliak és a magyarországiak közé ebben a tekintetben: mi ugyanis meg sem közelítjük a többi magyar közösség vallásosságának arányát.

Ez több érdekességre is felhívja a figyelmet: elsősorban arra, hogy az első két helyen állók esetében a nemzeti és vallási identitás erős kapcsolata a csoporthoz tartozás egy jól bevált lehetősége. Másodsorban a jelenséget erősíti a többségi népcsoport egy másfajta, mindkét esetben az ortodox egyházhoz történő tartozása: a kisebbségek számára ez egy újabb lehetőséget ad az elkülönülésre. Harmadsorban pedig rávilágít az erdélyi és kárpátaljai magyar társadalom erősen tradícionális voltára, ami szinte kézzel fogható ellentétben a felvidékivel, a vajdaságival, vagy éppen a magyarországival.

Megfontolandó eltérések

A millenium környékén a határon túliak több mint fele végezte iskoláit magyar nyelven, igaz, nagy részük nem vett részt a felsőoktatásban, illetve szakképzésben. Amennyiben ehhez a másik oldalról közelítünk, arra a megállapításra jutunk, hogy a határon túli magyar értelmiség egyharmada, egyötöde folytatta tanulmányait kizárólagosan magyar nyelven.

Hányattatott sorsuk ellenére a Magyarországon kívül élő közösségek jóval optimistábban látták a magyarság helyzetét az ezredfordulón. Ez még a NATO-bombázások és a Milosevic-rezsim által súlytott Vajdaságra is jellemző volt. Az effajta optimizmus mögött különböző okok állnak: a ’90-es években ugyanis a legoptimistábbak a burgenlandi és a kárpátaljai magyarok voltak annak ellenére, hogy anyagi, jogi, stb. helyzetük élesen eltérő volt.

Kultúráltabbak a határon túliak?

Már az internet korát megelőzően is jellemző volt, hogy a határon túliak sokkal nagyobb arányban olvasták a különböző sajtótermékeket, mint a magyarországiak. A felvidékieket leszámítva pedig ezek döntő részét magyarul olvasták – mindez nehézség ellenére. A könyvek esetében ugyanez a helyzet. A legtöbb könyvet, elsősorban magyar nyelven, Erdélyben és Kárpátalján olvasták. Itt kiemelkedő a klasszikus magyar irodalom olvasottságának nagy aránya.

Ez a tény is a fenti megállapításunkat támasztja alá, miszerint az erdélyi és a kárpátaljai magyar társadalom – nagy valószínűséggel a mai napig – megőrizte tradícionális voltát. Szükséges azonban aláhúzni a nagy valószínűséggel szókapcsolatot, hiszen az ezredforduló után az amerikanizálódás és a kommercializálódás Magyarországon kívül is nagy teret nyert, mégsem olyan arányban, mint nálunk.

A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy az elvégzett felmérések több szempontból is jelentősek, nem utolsó sorban nemzetpolitikai szempontból. Az elmúlt közel egy évben bekövetkezett nemzetpolitikai váltás miatt azonban mindenképpen szükség lenne friss adatokra, amennyiben a határon túliak felé irányuló magyarországi politikát építőnek és nem pedig rombolónak szánjuk. Ehhez viszont nem csupán lelkes és kompetens kutatókra, hanem jelentős anyagi támogatásra is szükség van.

Forrás: kitekinto