1956-ban az emberek kimondták, hogy elég volt a terrorból és a megfélemlítésből

Szerző: | 2020.10.23., 21:16 | Magyarország

Fotó: Fortepan/Marics Zoltán

Egyértelmű követeléseket megfogalmazó békés tüntetésnek indult, estére azonban népfölkeléssé, forradalommá, majd a szovjet csapatok beavatkozása után szabadságharccá változott.

1956. október 23-a volt az a nap, amikor országszerte már nem csak gondolták, hanem ki is mondták, hogy a kommunista diktatúra nem Magyarország útja, hogy elég volt a terrorból és a megfélemlítésből. És 1956. október 23-a volt a nap, amikor „kilyukadt” a magyar zászló.

„A Rákosi-féle címert kivágták, mintegy jelezve azt, hogy ez a társadalom ezt a fajta politikát félreteszi és egy új úton indult el. De ez jellemző a világ bármely országára, ha ilyen komoly változások vannak. De már úgymond a Magyar Népköztársaság új, Kádár-féle címere az ’57-es, már nem került bele a zászlóba” – mondta Balogh László, zászlómúzeum tulajdonos az M1 Itthon vagy! című műsorában.

Balogh László idén 25 éves zászlómúzeuma szinte egyedülálló a világon. Itt csak hivatalos nemzeti lobogó kerülhet a kiállítótérbe.

„A világ mindig változik, meg a körülöttünk lévő dolgok is, hát a zászlók is meg az országok is, ha csak arra gondolunk, hogy a Szovjetunió felbomlik, és már egyből lett 15 zászlómmal több. Nem beszélve Jugoszláviáról” – jelentette ki a múzeum tulajdonos.

Nem csak a zászló lehet jelkép, hanem egy épület is.

A Terror Háza Múzeum, az Andrássy út 60. alatt az önkény és a megfélemlítés helyszíne volt korszakokon keresztül.

„Először politikai rendészeti osztály, aztán a rettegett ÁVÓ, államvédelmi osztály, aztán, a külön minisztérium nagyságára bővített Államvédelmi Hatóság működött ebben az épületben. Péter Gábor ott rendezte be a kommunista terror rendszerét, ahol azelőtt a nyilasoké működött, és mindez nem volt véletlen” – ismertette Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.

A Terror Háza Múzeum ’56-os terme a forradalom történéseit eleveníti fel, miközben emléket állít a harcokban elesett hősöknek is.

„1955-ben Ausztria semleges ország lesz, és onnan elkezdenek kivonulni a szovjet csapatok, hát Magyarország népe is azt gondolja, hogy innen is kivonulás lesz. Ez nem történik meg, és ez fűti azt a kazánt, ami aztán a forradalomhoz közvetlenül hozzájáruló diáktüntetésből kialakul” – fogalmazott Békés Márton

A népfelkeléssé, majd szabadságharccá változott tüntetés szűk két hétre csillantotta meg a szabadság reményét, és hitette el az emberekkel, hogy a vágyott célt, sok vér és áldozat árán sikerül elérni. Fegyvert ragadtak, mert rájuk is fegyvert fogtak.

„A fegyverek bekerülése a forradalmárokhoz több forrásból történt, a Magyar Néphadsereg adott át fegyvereket nagyobb mennyiségben, több helyen a nemzetőrséget a magyar haderő szerelte fel. Amikor az első beavatkozás megtörténik szovjet oldalról, akkor azok a fegyverek, amelyek zsákmányként átkerültek a felkelőkhöz, megint csak őket gazdagítják” – közölte Kovács Vilmos, ezredes, parancsnok (Hadtörténeti Intézet és Múzeum).

A magyar hadiipar, éppen ebben a kezdődő hidegháborús időszakban, fellendülő korszakát élte. A szovjet fegyverszállítmányok mellett fegyverlicencek is érkeztek az országba.

„A Lámpagyár Nemzeti Vállalat, ahogyan magyar találékonysággal lámpuskagyárnak is hívják, tekintve, hogy a lámpagyár nagyrészt fegyvert gyártott. A Danuvia a másik ilyen jellegzetes fegyvergyár. A Danuvia gyártja a soroztlövő fegyvereket” – tette hozzá Kovács Vilmos.

A magyar gyárakban töltényben sem volt hiány. 1953-ban, a fegyvergyártás csúcspontján körülbelül 300-400 ezer puska, karabély és 150 ezer PPS géppisztoly volt a fegyverraktárakban, és ezekhez a felkelők is könnyen hozzá tudtak jutni.

Forrás: hirado.hu

Pin It on Pinterest

Share This