Bocsánatkérésre szólította fel az ENSZ Tokiót

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága szerint Japánnak bocsánatot kell kérnie a második világháborúban szexrabszolgaságba taszított koreai és kínai nőktől.

Történészek szerint Kína és a Koreai-félsziget japán megszállása alatt a császári hadsereg mintegy 200 ezer nőt kényszerített prostitúcióra.Japán 1993-ban nyilatkozatban kért bocsánatot az áldozatoktól, de az utóbbi hónapokban a jelenlegi kabinet kilátásba helyezte az áldozatok vallomásainak felülvizsgálatát. Revizionista történészek, és nem utolsósorban Abe Sindzó azt állítják: a nők maguktól adták a fejüket prostitúcióra.

A második világháború előtt és alatt a japán hadsereg által szexrabszolgaságba taszított koreai és kínai nőktől való újabb bocsánatkérésre, valamint a kérdés független kivizsgálására szólította fel Tokiót csütörtökön az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága.

A genfi szakértői testület értékelésében azt írta, olyan bocsánatkérés megtételét várja el Japántól, amelyben a szigetország „félreérthetetlenül, megkötések nélkül teljes felelősséget vállal” azért, hogy olyasmire kényszerítette az áldozatokat, „ami csak tönkretehette életüket”.

Történészek szerint Kína és a Koreai-félsziget japán megszállása alatt a császári hadsereg mintegy 200 ezer nőt kényszerített prostitúcióra. A Japánban eufemisztikusan „kéjhölgy problémának” nevezett ügy a mai napig érzékeny téma a három ország kapcsolatában.

Japán 1993-ban nyilatkozatban kért bocsánatot az áldozatoktól, de az utóbbi hónapokban a jelenlegi kabinet kilátásba helyezte a nyilatkozat alapjául szolgáló bizonyítékok – konkrétan áldozatok tanúvallomásainak – felülvizsgálatát, ami hatalmas felháborodást keltett kül- és belföldön egyaránt.

Korábban jobboldali japán politikusok – köztük egy ízben a jelenlegi kormányfő, Abe Sindzó – és egyes – jellemzően revizionista – történészek kétségbe vonták, hogy a hadsereg kényszerítette volna a koreai nőket, szerintük a nők maguktól adták a fejüket prostitúcióra.

Az ENSZ-bizottság arra is felhívta a figyelmet, hogy a japán bíróságok az összes kártérítési pert elutasították a kérdésben, és elévülésre hivatkozva a szexrabszolgaságra kényszerített nők által indított büntetőügyeket sem vizsgálták.

Ezért arra szólították fel Japánt a világszervezet szakértői, hogy „biztosítsa, hogy a szexrabszolgaságra kényszerítés és a japán hadsereg által a háború alatt a kéjhölgyekkel szemben elkövetett más emberi jogsértésre vonatkozó gyanúsításokat hatékonyan, függetlenül és pártatlanul kivizsgálják”.

Tokió szerint egyébként a kártérítést a Japán és Dél-Korea között megkötött 1965-ös szerződés rendezte. 1995-ben magánadományok egy alapot is felállítottak a koreai nők kárpótlására, de ezeket a szöuli kormány nem tartja elégségesnek. A Japántól a félsziget gyarmatosítása során (1910-1945) okozott károkért kapott – Tokió szerint a „kéjhölgyeknek” szánt összeget is tartalmazó – pénzt Dél-Korea egyébként korábban gazdaságfejlesztésre költötte, abból az áldozatok nem részesültek közvetlenül.

Forrás: MTI/Hirado.hu