„Zene által közelebb Istenhez” – Interjú a YeS együttessel

Mi az, amiért az ember elmegy egy klasszikus koncertre? Azért, hogy halhatatlan remekműveket halljon? Hogy magával ragadja a zene? Hogy elvarázsolja a művészet? Hogy kizökkenjen a hétköznapok szürkeségéből? A munkácsi YeS együttes ennél többet nyújt: fellépésük lehetőség arra, hogy a közönség ne csak a zene világát élvezze, hanem közben találkozzon a zene Alkotójával, Istennel. Dobos Szergej (hegedű) és Musziec Jevhen (harmonika) mind szakmai, mind emberi szempontból profi. A maximumot nyújtják. Tökéletes az összhang bennük is, köztük is, zenéjükben is. Talán mert nem önmaguknak játszanak, nem önmagukat helyezik előtérbe, nem saját maguk körül forognak, hanem Isten dicsőségét kívánják szolgálni hivatásukkal.

– Legelőször mikor vették kezükbe a hangszert? Milyen élmény volt az első találkozás?

Jevhen: Úgy alakult, hogy zenész családba születtem. Ötödik harmonikaművész-nemzedék vagyok. Négyéves koromban harmonikáztam először. Nagyapám segítségével képes voltam előadni néhány dalocskát. Leginkább azért szerettem játszani rajta, mert a nagymamámnak tartott kis koncertjeimet csokival jutalmazták.

Szergej: Az én családomban nincsenek zenészek, viszont nekem is volt egy zenekedvelő nagyapám. Harmincéves korában négy gyermek mellett kezdett el harmonikán játszani. Gyermekeit is beíratta zeneiskolába, és minden délután munka után leült gyakorolni, példát mutatva ezzel a gyerekeknek.
Elsős koromban egyedül iratkoztam be a zeneiskolába zongora szakra. Nem volt otthon hangszerünk. Édesanyám papíron rajzolta le a billentyűket, és azok segítségével gyakoroltam. Később, nyolcévesen átcsalogattak hegedű szakra. Eleinte nagyon nehéz volt, szinte csalódást éreztem. Ismertem a hangszer gyönyörű hangját, viszont amikor a kezembe került, minden igyekezetem ellenére sem tudtam megszólaltatni. Szüleimnek, tanáromnak köszönhetően lassan átvészeltem ezt a nehéz időszakot. Még ma is emlékszem arra a karácsonyi dalra, amikor először életemben meghallottam, hogy a gyakorlásom gyümölcseként a vonó és a hegedű találkozásakor kellemes dallam születik.

– Hogyan teltek a zeneiskolás évek?

Jevhen: Amint említettem, négyéves koromtól nagyapám foglalkozott velem. Naponta négy órát gyakoroltunk és tanultunk. A zeneiskolát nyolcévesen kezdtem. Jól ment. Megyei, országos és nemzetközi versenyeken vettem részt, szép eredményeket értem el. Minden év végén volt egy szólókoncertem.

– Ki az, aki bízott önben és biztatta?

Jevhen: Elsősorban a családom és a tanárom.

Szergej: Ahhoz, hogy egy gyerek sikeres legyen, szükség van a szülők és a tanárok biztatására, valamint a gyerek akaratára és kitartására. Ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor már elakadások lehetnek a fejlődésben.
Ami engem illet, én is második osztályosként kezdtem a zeneiskolát, majd nekem is szerveztek szólókoncerteket, versenyeken is részt vettem. A zeneiskola hatodik osztálya után a hegedűtanárom felajánlotta, hogy felvételizzem a lembergi zenei szakirányú iskolába, hogy majd könnyebben juthassak be a konzervatóriumba.

– Mindig is egyértelmű volt, hogy felnőttként zenész szeretne lenni?

Szergej: Jevhen esetében talán már négyéves korában eldöntötték a kérdést.

Jevhen: Sőt, talán akkor, amikor még meg sem születtem. (nevet).

– Mikor érezte azt, hogy már nem a nagymama csokijáért játszik, hanem más valami mozgatja?

Jevhen: Nagyon szerettem játszani, mégis voltak nehéz időszakok az életemben. Néhányszor majdnem otthagytam a felfelé ívelő zenei pályafutásomat. Érdekelt a gimnasztika, tornászként is el tudtam képzelni az életem. Hiszen nagyapám a tornára, az edzésre is megtanított. De aztán két nap szünet után megértettem, hogy nem tudok hangszer és zene nélkül élni.

Szergej: Számomra nem volt egyértelmű a zenei pálya választása. Érdekelt a matematika, a sport is. Amint említettem, tizennégy éves koromban javasolta a hegedűtanárom a zenei szakirányú iskolát. Döntenem kellett. Értettem, hogy ha igent mondok a zenére, akkor a többi tantárgy, más kedvelt elfoglaltság háttérbe szorul. Édesapám kérte, hogy határozott igent vagy határozott nemet mondjak. Ezt válaszoltam neki: „Nem tudom, végül mivé, kivé válok, de zene nélkül nem tudok élni”. Így mondtam igent tíz év tanulásra: öt év az iskolában, öt év a konzervatóriumban.

– Milyen volt az élet a konzervatóriumban?

Szergej: Ott más jellegű nehézségekkel találkoztam. Az egész napomat tanulással, gyakorlással töltöttem. Elkezdtem intenzíven és mélyen kutatni a zenei pályám értelmét. Újra és újra megkérdeztem magamtól: Miért csinálom? Kinek kell ez? A lelki vívódásaim által megtaláltam Istent: megtértem. Viszont a konzervatórium befejezése után három évre abbahagytam a zenélést. Az egyháznál kezdtem dolgozni. Végül egyszer csak Johann Sebastian Bach által, aki vallásos zeneszerző volt, és Isten dicsőségére írta a műveit, eljutottam odáig, hogy a hegedű eszköze az Úr szolgálatának. Vannak olyan emberek, akiket a zene által tudok közelebb vinni Istenhez. Ez erőt és ihletet adott nekem. Így eldöntöttem, hogy akkor is van értelme a napi hat-hét óra gyakorlásnak, ha csak egy lélek üdvösségét segítem is elő ezáltal. Mai napig is ennek a lelki megújulásnak köszönhetően játszom és gyakorlok lelkesen.

– Mikor jött vissza Lembergből Munkácsra?

Szergej: Édesanyám elveszítette a látását, édesapámat műtötték, ezért jobbnak láttam, ha Munkácson maradok egy ideig. Itt kezdődött el az az időszak, amikor a lelki életemet össze tudtam hangolni a zenei hivatásommal. Éreztem, hogy a zene által közvetíthetjük és adhatjuk tovább a lelki fényt.

– Hol, milyen rendezvényeken zenélt?

Szergej: Zenés-irodalmi esteket szerveztünk. Később jelentkeztem a zeneiskolába tanárnak, ahol lettek diákjaim. Ezután meghívtak a Munkácsi Egyetem Tanárképző Karára, ahol jelenleg is dolgozom.

– Jevhen, Ön hol végezte a felsőfokú tanulmányait?

Jevhen: A Munkácsi Egyetemen.

– Nem is olyan rég volt egy Trio Doma nevű együttesük. Hogyan alakultak? Miért lett vége?

Szergej: Egy ideig együtt játszottunk Almásy Viktóriával: ő zongorán, én hegedűn. Nagyon sok koncertünk volt. Később felkértük Jevhent, hogy játsszon velünk. Így lettünk mi a Trio Doma. Legfőbb jellegzetességünk volt a klasszikus darabok korszerű átdolgozása. Sokszor léptünk fel a beregszentmiklósi várban, de jártunk külföldön is. Egészen addig, míg egy németországi lelkész feleségül nem vette Viktóriát. Így ketten maradtunk, és létrehoztuk a YeS nevű együttest.

– Miért YeS?

Szergej: Sokáig gondolkodtam megfelelő néven. A YeS több szempontból is tetszik. Egyrészt a Jevhen és a Szergej nevek kezdőbetűi. Másrészt igen-t jelent, ami azt jelenti, hogy igent mondunk Isten hívására. Azért angol a nevünk, mert külföldön is járunk, szeretnénk, ha mindenhol értenék a jelentését, Amerikától egészen Ausztráliáig. Úgy gondolom, hogy ez a név könnyen megjegyezhető, nem túl komoly, mégis mély jelentése van.
Ezenkívül van még egy mottónk: zenével és szóval vigyünk fényt az embereknek. Tehát bárhol játszunk, azt szeretnénk, ha a zenénk Isten dicsőségét szolgálná: valakinek bátorítás, másiknak megnyugvás vagy egyszerűen Isten érintése.
A zene szinte mindig Istenről szól. Ha például egy szerelemről szóló dalt hallunk, akkor az az Isten szeretetének tükre. A rockzenére sokszor mondják, hogy lázadó, ezért nem jó. De a lázadás is lehet istenkeresés: legtöbbször nem Isten ellen lázadnak, hanem a rossz ellen.

– A fellépések alatt szinte összeolvadnak a hangszerrel, mintha minden másról megfeledkeznének. Hogyan lehet mégis odafigyelni a darabra, a kottára?

Szergej: Minél jobban megtanuljuk a darabot, annál könnyebb összeolvadni a hangszerrel. Egyébként koncentrálunk, mert nemcsak a hangszerre kell figyelnünk, hanem egymásra is. Az eszünkkel koncentrálunk, a szívünket pedig kinyitjuk. Ezáltal tudjuk beleélni magunkat a zenébe. Természetesen a próbákon is sokat dolgozunk azon, hogy bármilyen helyzetben le tudjuk játszani a dallamot. Az is segít, hogy rendszeresen elemezzük a darabot, megbeszéljük, hogy milyennek képzeljük, milyennek éljük meg: békésnek, harciasnak vagy éppen ünnepélyesnek.

– Mit terveznek a közeljövőben?

Jevhen: Szeretnénk egy lemezt, hogy a zenénkről jó minőségű felvétel készüljön, emellett rendszeres klipforgatást is tervezünk a közeljövőben.

 

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma