Könyvajánló: Áthallások
A szép versek olvasása örömteli és megnyugtató élményt adhatnak. Egy esős-dolgos nap végén akár csak tíz percre lehuppanni és rácsodálkozni a szavak csengésére – lélekemelő. Ilyen verseket olvashatunk Weöres Sándor 1976-ban megjelent kötetében, az Áthallásokban.
A gyűjtemény a Szépirodalmi Könyvkiadó Mikrokozmosz füzetek sorozatában jelent meg.
Elsőre a kötet látványa az, amely megragadhatja az olvasót. A mintás papíron dőlt betűkkel szedett versek már önmagukban hangulatot teremtenek. A puhatáblás borítója egyszerű, letisztult, mégis kifinomult.
Tavasztól télig, gyerekektől öregekig, gondolattól játékig – a kicsivel több mint 80 oldalnyi kötet verseket és műfordításokat tartalmaz. Négy részre oszlik, és már ezek a fejezetcímek is sokatmondóak: Ősvilág, Áthallások, Könnyű, Zsebeim.
„Weöres Sándor költői természetét nagy képzelete és rendkívüli beleélőképessége határozza meg. Jóformán nem ismer megoldhatatlan feladatot. A költői szabadságot a végtelenig tágította. Újabb és újabb ruhát ölt, de nem azért, hogy elrejtse, hanem megmutassa önmagát”
– írta Tüskés Tibor 1977-ben a kötetről és a szerzőről a Tiszatájban.
Az Ősvilág mintegy bevezetőként szolgál Weöres világába. Rögtön az első vers, a Vonzás játékra hív a virágfüzérrel, amely hegyeken, csillagokon, kezdeten és végen ível át. Az Áthallásokban az ellentétek kapnak helyet: látomások, álmok, valóság. Mintegy filozofikus utazás a lehetőségek között. Erre egyik legjobb példa az Anti-determinizmus verse, amely így fejeződik be:
„a sokféle nemlehet között így is lehet
egyszerre sokféleképpen
sehogyan.”
A Könnyűben a táj és az élővilág kapott főszerepet. Talán a legizgalmasabb darabja a Képek illusztrációi szavakkal, avagy gyerekrajzokhoz írt versek. Sok kicsi képet láthatunk magunk előtt Weöres tollán keresztül.
Elgondolkodtató az utolsó verse:
BEFEJEZETLEN
Itt van a ház,
üres az út,
minden csöndes,
senki se fut.
Az utolsó és legnagyobb terjedelmű rész a Zsebeim, amely valóban olyan, mint egy szórakozott ember zsebe, amelyben annyi minden található. Helyet kaptak itt zsoltárrészletek és köszöntők, több szöveg foglalkozik az öregedéssel, a téllel.
A Zsebeim második felében fordítások kaptak helyet. Ez a legnehezebben befogadható része a gyűjteménynek. A költő szemével betekintést nyerhetünk például Schiller, Samuel Beckett vagy Joyce Mansour világába, ami kissé túlzsúfolttá teszi a kötetet.
Ha valaki rászánja az idejét arra, hogy az Áthallásokat olvassa, ajánlom neki azt, hogy csendes helyen tegye, ahol egyedül van, és hangosan olvassa fel a műveket. Weöres verseinek hangzásvilága önmagában gyönyörű, igazán szóban tud életre kelni.
Az Áthallások azok számára lehet kiváló olvasmány, akik kedvelik a játékosságot és az izgalmas hangzásvilágot, valamint nyitottak a nem szokványos gondolatmenetekre.
Weöres Áthallások című kötete antikváriumból szerezhető be.
Sz. Kárpáthy Kata
Fotók: Kárpátalja.ma