Könyvajánló: Legyen vers

Bakos Kiss Károly: Legyen vers. Versek. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 2007.
Születtem Beregújfalun, belélegeztem: szénaillat. Fordultam volna vissza, de már későn. Majd nőttem, mint gyom, bár eleinte csenevészen.
És olvastam mindent, de mindent, ami a kezem ügyébe került, regényt, verset, tankönyvet évekkel előre… Majd énekeltem népdalt, mondtam prózát, költeményt. S ez utóbbi, a költészet nem eresztett többé.
A vers, mint zene, mint kép, mint dráma és történés a nyelv alakíthatósága folytán vált ellipszisem gyújtópontjává, s máig vonzásának foglya vagyok. A szent játék, mely a mélységektől a magasságokig, szakrálistól a profánig a lét tiszta párlata, s mint ilyen a szóbeli közlés legkoncentráltabb módja.
Manapság irodalmár körökben szinte divat a líra válságáról, közeli haláláról beszélni. Bár a válsághangulat nem teljesen alaptalan, e téren talán vigasz, hogy a műnem története során volt már csak élőszóban virágzó, szólt már sokakhoz és volt már kevesekhez. Minden esetre hiszem, hogy az esztétikai szépség eképpeni megfogalmazása, mint minden művészetek, a barlangrajzoktól az ipari formatervezésig, a munkadaloktól a szimfóniákig, úgy a vers is a lélekkel bíró ember örök szükséglete marad. Hogy a születés és halál végpontjai között csillapuljon a lélek tárnában megbúvó félelem, hogy a halandó megélje a teljességet e számára szűkre szabott, képlékeny időben.