A nap verse: Finta Éva: Vállamon még

Vállamon még nagyanya könnyű keze

mögöttem áll tétova hallgat

mellkasát sóhaj döfi: harmat

s kérdezi mit dolgozom ily este.

Érti mit mások nem aligha soha

léte vén tárna oda láthat

mélygödrű nézése a gyásznak

istenem hogy döng a szív zárt kapuja…

Őrizem őt még: felhőn száll mosolya

melyben ott tartotta a képet

sarjait kiket egyre vénebb

gyötrelem útján ma is várna haza.

Sárospatak, 2007. január 31-február 1
Forrás: extra.hu