A nap verse: BECSKE JÓZSEF LAJOS : MELLÉKLET

Szerző: | 2012.08.17., 22:00 | Kulturális hírek

Becske József Lajos 1965. március 19-én született Visken. Tanulmányait a helyi – akkor még a viski II. számú, ma a Kölcsey Ferenc nevét viselő – középiskolában kezdte meg. Itt a nyolcadik osztályig tanult. Ezután felvették az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola fémmegmunkálási osztályába. Itt négy évig tanult. 1984-ben bevonult katonának, ahol is két évet töltött le. A katonai szolgálat letöltése után megpróbált néhány évig tanult szakmájában elhelyezkedni, több-kevesebb sikerrel. 1989 óta kőművesként dolgozik. Sorstársaihoz hasonlóan leginkább szezonmunkákra vándorolt Oroszországba, Magyarországra, Odesszába. Jelenleg Huszton dolgozik építőmunkásként.
Becske József Lajos 17 – 18 éves kora óta ír verseket. Egy időben abbahagyta, majd évekkel a katonaság után komolyabban kezdett el foglalkozni az irodalommal. De még mindig csak az asztalfióknak dolgozott. Kezdeti versein erősen érződik József Attila hatása. Első publikált versei az Együtt folyóiratában jelentek meg. Nagy Zoltán Mihály, az Együtt főszerkesztője, aki szívesen fogadja az új irodalmárok jelentkezését, felismerte a szárnyait próbálgató poétában a tehetséget. Azóta az irodalmi kiadvány állandó szerzője. Sőt a 2006/4 számot ő is illusztrálta, mint ahogy a pályakezdő költők antológiáját is.

“Életrajzhoz tartozó melléklet:
anyámtól tudom a szép meséket.

Színes ceruzát adott a kezembe,
így léptem be a János vitézbe.

Szelíd sóhajjal szólt az ígéret:
„Majd felnősz, s a szavakat megérted.”

Ha riasztott komor szín, zaj, csend, éj:
„Kisfiam, hős leszel, aki nem fél.”

Nem lettem hős, bár sorsom elszaladt –
de visszacsengnek még a szép szavak.

Szürke és kopár ez a világ itt,
benne apám ősz haja világít.

Napi robotban jut a Szépségig:
új uraknak palotákat épít.

Hetvennégy éve (téglák a falban)
büszkén áll bármi idő-viharban.

Ezt a harmóniát egyetemek
taníthatnák… De rövid legyek:

mit apám szól, általa lesz igaz,
s anyám szeméből fénylik rá vigasz.

Létemért ők összehulltak testben –
és én csak halvány sugaruk lettem.”

(Együtt folyóirat 2007/2)
Forrás: karpatszallas.net

Pin It on Pinterest

Share This