Az áldozatok emléke kötelez: 82 éve történt Beregszász bombázása

A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet és Magyarország Beregszászi Konzulátusa október 9-én Beregszász 1944-es bombázásának áldozataira emlékezett. Az esemény résztvevői a város köztemetőjének honvéd parcellájánál, majd a vasútállomásnál hajtottak fejet az áldozatok emléke előtt.

A Vérke-parti város köztemetőjében Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja mondott beszédet. Rámutatott, hogy a múlt tragédiája a jelenlegi háborús helyzetben különös jelentőséggel bír, hiszen a háború következményeit nemcsak a fronton harcolók, hanem a hátországban élő civilek is elszenvedik.

– A béke nem magától értetődő adottság, hanem a legnagyobb, legsérülékenyebb kincsünk – hangsúlyozta a főkonzul, aki a remény megőrzésének, az összefogásnak és az egymás iránti felelősségvállalásnak a fontosságára is felhívta a figyelmet.

Az 1944. október 9-i események körülményeit Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője idézte fel. Elmondta, hogy a szovjet légierő két hullámban támadta a beregszászi vasútállomást és környékét. A bombázásnak katonák és civilek egyaránt áldozatul estek, az áldozatok számát több mint 250-re becsülik.

A történész hangsúlyozta, hogy a történelmi események mögött emberi sorsok, családok és személyes tragédiák állnak.

– A történelem elsősorban emberi sorsokból áll – emelte ki, arra kérve a jelenlévőket, hogy kegyelettel emlékezzenek azokra, akik életüket vesztették, valamint azokra is, akik túlélték a tragédiát, de annak emlékét egész életükben hordozták.

A felszólalásokat követően a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit a köztemető honvéd parcellájánál.

A megemlékezés a vasútállomáson folytatódott, ahol Halász Bertalan katonadalokat adott elő harmonikán. Orbán Viktória, a PCS munkatársa köszöntőjében az áldozatok emlékének megőrzését közös felelősségnek nevezte.

Kiemelte, hogy a történelem fájdalmas eseményei arra figyelmeztetnek bennünket: az ártatlan emberi életek soha nem válhatnak a háborúk statisztikájává.

Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere rámutatott, hogy az 1944-es tragédia tanulságai a jelenlegi háborús helyzetben különösen közel kerültek a kárpátaljai emberekhez.

– 2022. február 24-e óta olyan időket élünk, amikor a légiriadók hangja már nem a régmúlt fejezete, hanem a mindennapi valóságunk része. Saját bőrünkön tapasztaljuk a jelen nehézségeit, a veszély állandó közelségét – fogalmazott.

Berghauer Sándor, a Rákóczi Egyetem rektorhelyettese beszédében arra emlékeztetett, hogy Beregszász történelmét nemcsak az határozza meg, amit felépítettek benne, hanem az is, amit elveszített.

Hangsúlyozta, hogy a nyolcvankét évvel ezelőtti tragédia emlékének megőrzése a mai közösség felelőssége. A rektorhelyettes szerint a jelenlegi háborús helyzet még inkább ráirányítja a figyelmet a béke értékére és a történelmi tapasztalatok továbbadásának fontosságára.

– Az áldozatokat nem felejtjük el, a múlt tanulságait pedig tovább kell adni – fogalmazott.

Ezt követően Orbán Viktória elszavalta Vörösmarty Mihály Előszó című költeményét, majd Marosi István a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség lelkésze, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ igazgatója mondott áldást.