Ilyen volt a cirkuszok éjszakája

Tigrisszelídítés, elefántidomítás, vérfagyasztó óriáskígyók és lengőtrapéz. A Fővárosi Nagycirkuszban jártunk a Cirkuszok Éjszakáján.
okan talán – hozzánk hasonlóan – gyerekként, tíz-húsz évvel ezelőtt jártatok utoljára a cirkuszi arénában, óriásperecet majszolva és eltakarva vagy éppen tágra nyitva szemeteket a kötéltáncos számnál. Szombat este mi is megforgattuk az idő kerekét, és nem kevés nosztalgikus érzéssel léptünk be a Fővárosi Nagycirkusz kapuján. Július 13-án ünnepelték ugyanis a Cirkuszok Éjszakáját, négy helyszínen, most először, de a hömpölygő tömeget látva biztosan nem utoljára.

Szökőkút- és vízesés-produkcióban is gyönyörködhettünk szombaton , persze voltak ennél kevésbé békésebb műsorszámok is. Az olasz vendégtársulat specialitása volt például a gladiátori időket idéző tigrisszelídítés, az elefánt-idomítás, az okkult szertartáshoz hasonló hüllő-show, de láttunk lengőtrapézon hajlongó-forgolódó artistákat egyedül és duóban is.

Az 1889-es alapítású Fővárosi Nagycirkusz, Közép-Európa egyetlen kőcirkusza olyan repertoárt állított össze szombat estére, amivel nem hazudtolta meg hírnevét. Bár hajdan az alapítás nem ment könnyedén, a színházi konkurencia ugyanis vehemensen tiltakozott egy újabb szórakoztató művészi intézmény felállítása ellen, végül a sikeres és kitartó lobbinak köszönhetően a Wulff Ede-féle cirkusz megkapta az engedélyt a Fővárosi Tanácstól. (A Városligetben helyet kapó cirkusz forgalma nem mellesleg a szomszédos állatkertnek is jót tett.)
Már az 1890-es években is rendkívül fejlett technika állt a művészek rendelkezésére, ezt bizonyítják például a vízi pantomim–előadások, tűzijátékkal, szökőkúttal és elektromos világítással kiegészítve (a fejlettség egyik mutatója volt az is, hogy a vécék már 1892-ben is vízöblítésesek voltak). A mutatványhoz szükséges medence a lovaglótér alá volt süllyesztve. Egy efféle előadáshoz mintegy 3000 köbméter vízre volt szükség, a cirkusz külön vízvezetéket birtokolt erre a célra.
Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu