Kezdődik a farsangi időszak

A farsang a tél vigadozással, mulatságokkal teli időszaka. Vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig tart. A vízkereszt állandó ünnep, viszont hamvazószerda a húsvétot megelőző 40 napos böjt kezdete, így a farsang is mozgó ünnepnek számít.

Évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes felvonulások időszakának tekintjük a farsangot. A tavaszvárás ünnepe, melyben számos ősi szokás őrződött meg.

A farsangi felvonulások, bálok, mulatságok az egész magyar nyelvterületre jellemzőek voltak. Ki ne ismerné például a mohácsi busójárást? A birkabőr ruhába öltözött, bőrbocskort és bütykös harisnyát viselő busók fából készült busómaszkkal rejtik el kilétüket, hogy játékos, vidám csínytevéseiket zavartalanul végezhessék – miközben hangkeltő eszközeikkel igyekeznek elűzni a telet. A szokás eredete a török korig vezethető vissza. A népi monda szerint a török hódítók elől a dunai mocsárvilágba menekült őslakos sokácok – megelégelve a török elnyomást – ijesztő, vérrel festett faálarcokba és birkabőrbe öltözve, a maguk készítette zajkeltő eszközökkel, csónakokkal átkelve a Dunán, az éj leple alatt elzavarták Mohácsról a törököket, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból. A mondának kevés történelmi alapja van, ugyanis a sokácok jó tíz évvel később kerültek Mohács környékére, s hozták magukkal a vélhetőleg balkáni eredetű hagyományt.

A mi vidékünkön, ha busójárás nincs is, de éltek a farsanghoz kapcsolódó szokások. Ezek egyike volt a kongózás, mely többek között Sárosorosziban maradt fent sokáig. A szokás lényege, hogy a pártában maradt vénlányokat kikongózták. A férfiak lábassal, fedőkkel és mindenféle zajkeltő tárgyakkal felszerelkezve odaálltak a vénlányok kapuja elé vagy ablaka alá. Különböző vidám rigmussal figyelmeztették, hogy milyen szomorú a sorsa annak, aki pártában maradt. A rigmusok végén pénzérméket is dobáltak az udvarra. Ha a lány nem akarta, hogy a falu szégyenére a következő évben is kikongózzák, igyekezett még a nyáron férjhez menni.

Szintén a párválasztáshoz és a házassághoz kapcsolható a szűzgulyahajtás. Húshagyó kedden azokkal az eladó sorban lévő lányokkal tréfálkoztak, akik nem mentek férjhez a tél folyamán: kihajtották őket a gulyába. A szokás Batáron maradt fent sokáig. „Kinek van eladó lánya, hajtsa ki a szűzgulyába!” – ilyen és hasonló csúfolódó vers kíséretében követelték a gazdától, hogy engedje ki a szűzgulyába való lányt. Persze, nem engedték, s a kicsúfolt lány inkább elbújt a legények elől.

A legtöbb szokás a farsang három utolsó napjához kapcsolódott: farsangvasárnaphoz, farsanghétfőhöz és húshagyókeddhez. A farsang utolsó napját jelölő húshagyó elnevezés a böjt, a böjti étkezés kezdetét jelenti. Farsangfarkához köthető a kiszebáb égetés, mely szokás sok helyen újjáéledt az utóbbi években. Lényege, hogy egy szalmabábut öltöztetnek fel rongyos ruhákba, s ezt látványosan elégetik. Közben télűző rigmusokat mondanak, mint például „Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj, kisze haj”. Ezzel a népszokással varázsoljuk be a tavaszt, s kívánjuk, hogy mindnyájan jó egészségnek örvendhessünk!

Gál Adél

Kárpátalja.ma