Múltfogyatkozás: Ablakmosás

– Igencsak nyúzottnak tűnik. Mi történt magácskával?

– Emberek között voltam.

– És ez ennyire megviselte?

– Tudja, olyan társaságba keveredtem, amilyenbe nem akartam, de muszáj volt ott lennem.

– Hogy érti azt, hogy muszáj?

– Kötelességből.

– Csak meghalni muszáj, ezt tanulja meg.

– De ezt várták el tőlem.

– Mit?

– Hogy ott legyek.

– Ki várta el?

– Hát a társaság.

– És ezt megkérdezte tőlük, egyenként mindenkitől, vagy valaki nyíltan szóvá tette volna?

– Nem, dehogyis.

– Akkor miből gondolja, hogy ezt várták el magácskától?

– Érzem. És mintha a többiek is erre céloztak volna.

– Mire?

– Hogy meg kell nekik felelnem.

– Nézzen ezekre az ablakokra, mi tűnik fel magácskának először?

– Hogy viszonylag tiszták.

– Jól látja. Ennek a régi épületnek a tulajdonosa furcsa emberke, tele olyan felesleges megfelelési kényszerekkel, mint magácska. Ismertem gyerekkora óta. Állandóan azon fáradozott, hogy mindenkinek a kedvére tegyen. De nem sikerült neki, és emiatt sokszor volt letörve. Örökölte ezt az épületet. Amikor dönthetett volna arról, hogy készpénzt vagy ezt az ingatlant kapja, azért választotta ezt, mert attól félt, hogy pénzsóvárnak fogják hinni. Ezt sohasem értettük meg. Évekig próbálkozott összehozni egy vállalkozást csak azért, mert megvolt ez a hely hozzá. Amikor az ötödik üzlet sem jött be, eladóvá tette. Sokan nézték meg az épületet, de senki sem vette meg. Az egyik vevő egyszer gúnyolódva azt mondta, hogy túl maszatosak az ablakok, ezért nem kell neki. Pedig csak pénze nem volt. A tulajdonos viszont annyira komolyan vette őt, hogy attól fogva bérelt egy takarító brigádot, és minden héten tisztíttatta az ablakokat.

– De hát ennek meg mi értelme volt? Nyilvánvalóan csak gúnyolódott rajta.

– Mert abban bízott, hogy majd ez a vevő fogja megvásárolni a helyet. Nemrég jött rá, hogy nem a mosott ablakokon múlt a vásár, és fel is hagyott az ablakmosással.

– Még jó hogy.

– És magácska meddig mossa még az ablakokat?

– Ezt hogy érti?

– Meddig akar olyan szabályok szerint élni, amit talán soha senki nem is várt el magától?

– Ez egy jó kérdés.

– Az a fontos, hogy jól érezze magát. Persze, vannak bizonyos társadalmi szabályok, amiket be kell tartanunk, de nem szabad megengedni azt, hogy az életünk arról szóljon, hogy mások mit gondolnak helyesnek. Magácska is egy önálló ember, saját gondolatokkal, érzésekkel. Nem rosszabb a többi embernél. Akkor miért nem hallja meg a saját szavát, és ehelyett miért a másokéra fókuszál?

– Ezeken majd gondolkodni fogok még.

– Jól teszi.

– Most viszont mennem kell.

– Rendben. Vigyázzon magára, és szabaduljon fel!

Sz. Kárpáthy Kata

*Reflexió egy fotóra. Múltfogyatkozás című sorozatunk folytatódik.