Múltfogyatkozás: Fürdés

Szerző: | 2021.06.13., 16:00 | Múltfogyatkozás

Fotó: Deskó Tamás

– Örülök, hogy nem hanyagolja a kontrollvizsgálatot. Ez egy újabb lépés.

– Belátom, szükségem van rá, tényleg kell még a segítség.

– Hogy érzi magát?

– Pengeélen táncolok az utóbbi időben. Mindenütt ott kell lennem, teljesítenem kell, de magamra alig van időm.

– Vigyázzon, mert ez veszélyes magácskára, főleg úgy, hogy még csak most gyógyulgat.

– Azért néha lazítok. Igyekszem időt fordítani magamra és a kapcsolataimra.

– Jól teszi. Nem kell minden pillanatát úgymond hasznosan tölteni. Kell az a haszontalanul töltött idő is, mert igazából akkor regenerálódik. Tulajdonképpen nem is olyan haszontalan az. Egyébként hogy áll az ideális állapottal?

– Talán tökéletes soha sem lesz, de törekedni lehet rá. Kezdek lassítani az életem tempóján, hogy mindenre legyen időm.

– Ez is haladás.

– Csak tudja, valamikor bűntudatom van, hogy vesztegetem az időmet.

– Ne legyen. Időben van. Gondolom, ezért hanyagolta a kontrollvizsgálatokat is.

– Igen, és rosszul tettem. De igaza van, nem szabad magamtól lespórolni az időt. Mert ismét összetörhetek, és mehetek vissza…

– Azért az első számú motivációja ne az legyen, hogy vissza ne kerüljön, hanem az, hogy jól érezze magát a bőrében. Érti, mire célzok, ugye?

– Hogy ne a félelem irányítson?

– Látja, megy ez!

– De tényleg nem kívánkozom vissza.

– Normális ember nem szeret kórházban feküdni, ez természetes.

– Nem csak emiatt. Tudja, ez most furcsa lehet, de amikor bent voltam, nekem például hiányzott a habfürdő.

– Miért pont az?

– Mert számomra az a legmegnyugtatóbb dolog a világon. Jó illat, csend és zavartalanság. A kórházban volt kád ugyan, ezt maga is tudja, de abban a fürdés kínszenvedés volt. Viszolyogtam a benti szagoktól, amik a kimosott ágytálakból áradtak. Hiába a gondos fertőtlenítés, én utána is éreztem a szagokat. De a szúrós szag egyszerűen az agyamat is kiklórozta. Ráadásul sose tudtam, hogy ki nyithat be.

– Ha jól értettem, akkor igazából egy kis nyugalmas magányra vágyott.

– És néhány óra teljes csendre. Egy nehéz nap után én így tudok a legjobban megnyugodni, rendszerezni a gondolataimat.

– Szóval ilyenkor a lelke is fürdik.

– Pontosan. Belül is tisztának kell lennem. Úgy érzem, a lelkem az, ami könnyebben koszolódik be, és ezt nehezebb lemosni.

– Ezt nagyon jól látja. De amint mondtam, ehhez is idő kell. Ha állandóan rohan, nem lesz ideje megtisztulni. Mondja csak, magácska hisz Istenben? 

– Persze, imádkozni is szoktam hozzá.

– És mik a tapasztalatai?

– Ha felületesen tudom le, hasztalan.

– Jó meglátás.

– És erre is csak mostanában jöttem rá.

– Ahogy a mondás tartja, jobb később, mint soha.

– Ez igaz. Azt hiszem, ideje indulnom. Köszönöm, hogy meghallgatott, és nem nézett furcsának.

– Mindenkiben van némi furcsaság, ettől vagyunk különbözőek. Menjen csak nyugodtan, jövő hónapban találkozunk.

Sz. Kárpáthy Kata

*Reflexió egy fotóra. Múltfogyatkozás című sorozatunk folytatódik.

Pin It on Pinterest

Share This