Sztrájkoló múzsák munkára bírása
Múzsáról, ihletről, írásról, otthonról és zenei ízlésről – beszámoló, sok lábjegyzettel.
Nemrég Ihlet és Múzsa tematikában nyílt időszakos kiállítás Beregszászban, a Na’Conxypan Galériában. Kulin Ágnes[1] arra kérte fel Shrek Tímeát[2] és engem, hogy a kiállított anyagra reflektáljunk röviden, majd mindezt egy irodalmi tárlatvezetésen mutassuk be a közönségnek. Június 16-án így ismét összegyűjtött bennünket az Ihlet és Múzsa.
Íróember vagyok. Hiszek az ihletben és a múzsában. Még ha sokan vitatják mindkettő létezését. Írók és nem írók is.
Amikor nem jön egyik se, elmegyek keresni, mert ha Mohamed nem jön a hegyhez… Szóval, keresem ilyenkor az ihletet. (Meg a múzsát.) És szerencsémre nem kell sokáig kutakodnom, mert legalább egy olyan kárpátaljai festő képe jön velem szemben (tárlaton vagy neten), amin elidőzök, és amíg megállok nézelődni, új történet születik bennem. Bár korábban már írtam reflexiókat más alkotásaira, például a Múltfogyatkozás-sorozatba, de eddig sohasem beszéltem ezekről az érzésekről, asszociációkról, főleg nem ilyen nyilvános eseményen.
– állapítottam meg fél órával az irodalmi tárlatvezetésünk előtt. (Bár mi ezt jól előkészítettük.) Félve jegyeztem meg magamban, hogy remélem, legalább olyan jól sül el a mi programunk, mint a Bizottság fellépései.
A második festő képeihez érve jöttem rá, hogy nyugodtan elengedhetem a mappából olvasást, úgysem arra kíváncsi a hallgatóság, hogy mit írtam le szóról szóra (és különben sem látnak át a kék bársonyon), hanem arra, ami bennem van.
Támpontnak jó volt az előttem lévő szöveg, de beleszőttem az aktuális érzéseimet, ötleteimet. Tímea saját írásai mellett Marcsák Gergelytől, Farkas Wellmann Endrétől, Vári Fábián Lászlótól és Allan Alexander Milnétől idézett, én több alkotáshoz zenét társítottam. Meglehetősen változatosra sikerült, mint az ízlésem: volt ott Nazarij Jaremcsuk, Dűvő, Current 93, Radical Face, Franz Schubert és Warpaint is.
A tárlatvezetés közben ismertem fel, hogy a kiállítási anyag[5] azért áll ennyire közel hozzám, azért tudtam ilyen szinten befogadni, mert az otthonosságom körül forgott: családhoz köthető emlékeimet, az otthonom és a környezetem egy-egy zugát idézték fel bennem a képek, de a fájdalom és a jövőkép is előkerült, valamint a fantáziavilág és valamilyen formában a hit is.
Izgalmas megtapasztalás volt az is, hogy míg a programunk elején arról olvastam fel verset, Tímea pedig esszét, hogy mennyire nehéz írni, a végére úgy éreztem, mindketten új ötletekkel telítődtünk.
Miért jó egy ilyen irodalmi tárlatvezetés egy magamfajta íróembernek? Mert más múzsáját kölcsön tudom venni, ha az enyém éppen meglépett. Vagy a saját sztrájkoló múzsámat tudom így munkára bírni.
Megpiszkálom, ötletet viszek neki tálcán (vagy tárcán?), hogy „itt egy kép, csináljunk belőle történetet”. Szóval, kedves Múzsa és Ihlet, legyetek szívesek mostanság ne kalandozzatok, megértem, hogy nyár van, de toljátok el a vakációt, mert szükségem van rátok.
Sz. Kárpáthy Kata
[1] a galéria kurátora, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) elnöke
[2] beregszászi író, költő, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke
[3] Allan Kaprow definícója szerint a happening „olyan történések együttese, melyek több mint egy időben, egy helyen történnek, vagy melyeket így figyeltek meg”.
[4] az Albert Einstein Bizottság egy magyar alternatív zenekar volt a ’80-as években. Koncertjeiket rögtönözték, hittek abban, hogy az számít, ami belül van. Szabadidő-zenének definiálták azt, amit csináltak.
[5] a tárlat ide kattintva járható be virtuálisan
Fotók: RIT