Tárcajegyzet: Ne hagyjátok…
…mert az élet szép. Akkor is, amikor a rondábbik arcát tárja felénk. Amikor egy szép nap után hirtelen beborul az ég, elered az eső, és azt érzed, hogy a felhők minden cseppje rád hull, téged akar eláztatni. Ez nem így van. A felhők felett mindig süt a nap. Hiszen „örökké nem eshet”.
Ez egyébként a Holló című filmben hangzik el. Nagyon jó film, bár a forgatás alatt halt meg egy balesetben Brandon Lee. Nem mellesleg ő Bruce Lee fia. Ugye, azt nem kell leírnom, hogy ő ki volt? Tudjátok, mit? Guglizzátok ki, majd pedig csodáljátok meg, mert van mit.
Visszatérve az alaptémához, egyre biztosabb vagyok abban, hogy az élet egy szinuszgörbe. Könyörgöm, guglizzátok meg ezt is, ha nem tudjátok, mi az. Szóval egyszer fent, egyszer lent. Irigylem azokat, kiknek mindig fent van, mint egy fennsík. Gugli!
Lassan tényleg igaz, hogy Gugli az én barátom. Szóval ne hagyjátok, hogy a legjobb barátotok ő legyen, hanem beszélgessetek. Bárhogy és bárhol és bárkivel. Szólítsátok meg, ha valaki néz kedvesen. Kérdezzétek meg, hogy mizu?
Van az a mondás, hogy ha rámosolyogsz a világra, a világ is visszamosolyog rád. Erre a hozzáállásra ilyenkor van a legnagyobb szükséged. Amikor a szinuszgörbéd lent van.
U.i.: Régóta kíváncsi vagyok, hogy milyen egy hajón eltölteni egy hosszabb időt, de nem az Adrián, hanem mondjuk elmenni így Williamsburgba egy jó hamburgerért. A részletekért ott a Gugli.
Erbé
Kárpátalja.ma