Tárcajegyzet: nem szabad…
…félni! Keresem a hangulatom, a jó hangulatom, ami mindig is jellemzett, amit ez idáig semmi és senki nem tudott elvenni tőlem. Küzdök a rosszkedv ellen. „Az aljas tárgyak ellenem vannak. A haragnak mind ellenszegülni, gyűlöletünk drótként feszül.” Ifjúságom besztever zenekarának, a Bonanza Banzájnak volt egy száma, aminek a címe: Rosszkedv. Azóta „szaporodik a számban az idegen anyag”, levegőért kiálltok. Én, én az örök optimista. Minden zavar. Például most az, hogy amikor kitaláltuk, hogy úgynevezett tárcajegyzeteket írok, akkor majd jókedvű, vidám, hangulatjavító írások születnek. Persze az én rosszkedvem az enyém, nem kéne, hogy más is olvassa. Tanulság persze semmi, marad a nihil. Ez egy ilyen nap. Ezek ilyen napok. Egyébként az ég is borús, valószínűleg ez a bajom, hogy még a nap sem süt rám. Pedig már tavasz van, a megújulás időszaka. „Süss fel nap, fényes nap, kertem alatt a ludaim...” Igen megint az irodalomba menekülök, ott mindig jó. „Ha százszor születnék, akkor sem lennék boldogabb.”
U.I.: „A maci végre alszik szépen,
Most is jókat álmodik éppen.
Tüzel, ó, a homlokod, érzem.
Apa tudja, várod őt.
Hát visszajön, biztos, hogy visszajön,
És akkor aztán majd lesz öröm,
A szomszéd lány is visszajön,
Csak lenne reggel már!”
Erbé