Viberapu karácsonya
Vettem fát. Nem nagyot, de van. Meg díszeket hozzá, újakat. Múltkor a lányok megjegyezték, hogy unalmas minden évben ugyanazt a piros színt nézni. Idén arany lett. Ebből volt a legtöbb dísz a szupermarketben. Marival ketten díszítettünk 24-én, míg jöttek a gyerekek. Hogy szép legyen, meg addig is ketten csináltunk valamit. Kolja tette fel a csúcsdíszt. Jó a karjaimban tartani. Olyan nagyot nőtt. Szinte csak a telefonon látom, párhavonta összvissz egy-két napra jön. Kicsi, nehezen utazik, meg a határt se lehet kiszámítani. Inkább anyáméknál van, amikor Mari meg Marjana átjön hozzám.
Marjana fent duzzog az emeleten. Eddig az volt a baja, hogy nem látjuk egymást eleget, hogy lemaradok az életéről, most meg az, hogy miért szólok bele az öltözködésébe. Kezdődik a kamaszkor, vagy ez már az. Laci hozta a barátnőjét, a csoporttársa az egyetemen. Julja is jött, magában. Szerencsére kidobta azt a barom fiúját.
Régen december 24-én anyósoméknál vacsoráztunk, január 6-án meg anyuéknál. Utoljára négy évvel ezelőtt mentünk. Három évvel ezelőtt a munka miatt maradtam itt. Most már bánom, hogy akkor nem voltam otthon. Azelőtt nyáron vettük meg ezt a házat, azóta is újítom. Úgy volt, hogy jó lesz majd a gyerekeknek, ha kiköltöznek, mert itt, kint, több a lehetőség. Arról nem volt szó, hogy itt lakni is fogok huzamosabb ideig. Mari nem akar kijönni utánam. Arra fogja, hogy Marjana még tanul, meg a fiú óvodás lassan, de tudom, hogy igazából miért nem.
Régen nagyon szerettem a karácsonyt, mert hosszú ünnep. Kezdődik december 24-én, és január 8-ig tart. Ha minden jó, még 14-e is belefér. Én pravoszláv vagyok, Mari görögkatolikus. Régen mentünk mindenhová misére. Nem voltunk hívők, de ünnepben azért illik menni. Meg ha kántáltak a gyerekek, azt megnéztük. Itt, kint nem járok templomba.
Szenteste együtt vacsorázunk. Végre együtt. Ennyi jutott, a karácsony meg a húsvét. Újévkor csak Mari meg a kicsi marad, a nagyok mennek haza. Marjana már tegnap kisírta, hogy otthon a barátnőivel újévezhessen és anyáméknál aludhasson. Az anyja átviszi szilveszter előtt, aztán jön vissza. Már előre lebeszélte Marival, nekem szólt utoljára.
Laci a barátnőjének magyarázza, hogy mi vegyescsalád vagyunk, és mindent ünneplünk, meg hogy két nyelven beszélünk általában. De most inkább csak magyarul. Így is nehezen ért minket a leányzó.
Kolja a telefonon mesét néz. Alig hároméves, de már jobban ért hozzá, mint én. Valamit nyomkodott rajta, és most az arcomba nyomja.
– Itt van apu – mutat a fotómra. Magyarázom neki, de nem érti, hogy én ugyanaz az ember vagyok, mint a fotón. Csak rázza a fejét.
– Apu a Viberben lakik – mondja nagy komolyan.
***
Túl rövidek ezek a napok. Pravoszláv karácsonyra csak miattam maradt itt Mari meg Kolja, Marjana nem jött vissza, maradt anyáméknál ünnepelni. Jó volt pár napig úgy jönni haza a munkából, hogy vártak itthon. A 6-át meg 7-ét kikértem szabadnapnak. Otthon azt mondanám, hogy beteglapra mentem, itt viszont táppénzen vagyok.
A második szenteste hárman ülünk a nagy asztalnál. Laci meg Julja felhívtak boldog karácsonyt kívánni, sajnálják, hogy nem jöttek. Juljának munka van, Lacinak meg tán most kezdődik a szesszió. Felhívtuk anyuékat, Marjanával is váltottam néhány szót.
Mari este mondta, hogy nem tudnak maradni 14-ig. Menniük kell vissza, kezdődik a tanítás. Mert ez a karácsony már hivatalosan nem karácsony.
***
Nyolcadikán már üres a ház. Hajnalban levittem Marit meg Kolját a határra. Mekkora nyomorultság, hogy én nem megyek velük át. A maradék franciasalátát a kutyával eszegetem, ő kint a ház előtt, én bent a konyhában. Leszedném a karácsonyfát szívem szerint, hogy addig is csináljak valamit, de mindjárt hívnak. Koljának látnia kell, hogy a Viberben lakó apunak ugyanolyan fája van, mint nekem.
Sz. Kárpáthy Kata
Nyitókép: Kárpátalja.ma