Kovács Vilmos: Őszi éj, alvó park
Kis város: pár utca, új gyárak s egy várrom.
Őszi éj. Alvó park. Didergek egy padon.
Hízelkedve bújik szemembe az álom.
Alkuszunk. Nem, ezt az éjszakát nem adom.
.
Zsibongó gondok és felszakadt örömök
homlokomra titkos rovásokat marnak,
s te jössz, hogy elolvasd. Négy rím-kerék zörög.
Szabad az út! – jelez pillámon a harmat.
.
Fogy az éj. Nézd, kedves, a felhő felfeslett,
s kibuggyan az ég, mint olajos ing alól
villan ki a munkás verejtékes teste.
.
Gyermeknap. Még nyirkos friss köd-kelengyéje,
de amíg hozzánk ér – megnő óriássá,
és minket is felvesz kérges tenyerére.
.