Marcsák Gergely: Őszutó

Eső lesz megint. Gyérült lombok zúgnak.
Tisztul egyre a víz ezüstfényű tükre,
s megáll a szél, mintha üstökét fognák.
A Mester képes egyedül e trükkre.

És a mindenségből, mely ismérve szerint
markomból kihullva percről percre tágul,
csak ő tud kinyesni egy ablaknyi teret,
majd összepréselni dús perspektivául.

Hogy elém teremtse a lényével bemért
távoli hegyek kéken ködlő körét,
míg a nedves füvön fekvő félhomályra
rátelepszik az evilági sötét.