Babits Mihály: Isten gyertyája

Engem nem tudtak eloltani:
élek, és itt vagyok, itten!
Pedig nagy világ-szelek elé
emelted hős, vak, kicsi gyertyád –
mit akarsz velem, Isten?

Inog a láng már, és tövig ég
bölcs, szent, konok kezeidben. –
S uj szelek jönnek, fattyu-vihar,
vakarcs poklok szégyen-fuvalma –
mit akarsz velem, Isten?

Szégyen-szél, fattyu-lehellet is
zord annak, aki mezitlen:
gyötörni tud, eloltani nem,
mig viaszom csöppig kisírom –
mit akarsz velem, Isten,

Mért tart magasra nagy tenyered?
és milyen éj vize zug lenn,
hol sisteregve kiszenvedek
ha majd kegyetlen beledobsz, hogy
körmödre ne égjek, Isten?

Forrás: Nyugat 1929/1