Kecskés Béla: Búcsú

Város, megyek!
Neon-napjaid lehazudhatják
az éjszakát:
megyek, érzem a földek szagát.
Elsötétült szálloda-ablak,
kő-kietlenség,
kirakati meztelenség,
megbocsátom neked,
annak adlak, aki szeret.
Csattog a sín,
hazamegyek.

Sötét mezőkön rohan a szél
velünk,
vonatok fénye repül –
Ulysses utazása!
Jegenye-iránytűs utak,
villámló szárnyú házfalak
hattyú-csapkodása!

Deres vaságy,
elsötétült szálloda-ablak,
maradj, ahol vagy!
Hazavár, elém jön, úgy vár rám
betonperonba gyökerező fácskám,
átfúj tükörtestén az éj,
párolog szemén eső.
Karjai közt
nekem rak fészket.