Németi Anett: Hideg kövek

Hideg kövek vagyunk,
bolygói a magánynak.
E csüggedt égitesten
mint borsót, falra hánynak.
Hogyan érhetne bármit
a szó, a tett, s az álom,
ha jövőnk már csak billeg
egy vékony pókfonálon?
Csak egyszer szólna tisztán
húrja a választott hangnak,
a szűk térben rezegve
ott, ahol jelt akarnak.
Esküt lehelni szélbe,
s igazságként leírni,
hegyet mozdító hittel
Istenhez visszatérni.
Miért ne lenne sarka
e szédülõ világnak?
a súlyos kapuk egyszer
mögöttem is bezárnak.
Hideg kövek vagyunk –
bolygói a halálnak...
...egy másik égitesten
talán majd hazavárnak.

Forrás: Együtt 2019/3

Nyitókép: Kárpátalja.ma