Túrmezei Erzsébet: Nem tehetett másképp!

Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik.
Tudós vitát és tisztulást akart.
Világoljon az Evangélium!
Aranyért nincsen kegyelem!
Bűnbánat nélkül nincsen bocsánat!

Ha látta volna már,
hogy 95 tétele,
mint vihar süvítő szele,
söpör végig országokon, világon… –
ha látta volna a nyomában támadt
viharos zivatart, –
s mint vérfagyasztó vízió
szemébe lobbant volna máglyák lángja,
gályarabság és inkvizíció:
vajon megtette volna akkor is?!
Nem verte volna vissza látomása
Nem hullott volna ki csontos kezéből
Tételszögező, súlyos kalapácsa?!

Lehet… Ha nem a Hatalmas keze
vezette volna
tételíró kezét,
Akivel ellenkezni kárhozat,
Aki előtt csak térdre hullni jó…
Lehet… ha nem a Hatalmas szava
mondta volna: Legyen:
Világosság és reformáció!

Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik.
Nem tudta, hogy a 95 tétel
útnak indul, és századokon átlép.

Megírta, mert meg kellett írnia.
S kiszögezte, mert „nem tehetett másképp”.