Weöres Sándor: A galagonya

Őszi éjjel izzik a galagonya,
izzik a galagonya ruhája.
Zúg a tüske, szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.

Hogyha a hold rá fátylat ereszt,
lánnyá válik, sírni kezd.
Őszi éjjel izzik a galagonya,
izzik a galagonya magába.