Régi tárgyak: a vőfélybot
„Ím, itt a menyasszony velünk megérkezett. Tessék, násznagy uram, fogjon vele kezet!…”
A minap egyik régi ismerőssel futottam össze az utcán. Egy kis eszmecserét tartva a „már megszokott jelenlegi helyzet” elemzésekor elmondta, hogy vőfély lévén (másodállásban), bizony kevés munkája akad idén. Akár el is lehet felejteni ezt a fajta tevékenységet – állapította meg szomorkásan. Ami valahol érthető is. Az idei év nem a lakodalmak éve.
Bezzeg korábban!!! A tavasztól őszig tartó időszakban a vőfélyek sem tétlenkedtek. Minden hétvégén lakodalmat ültek, mely alkalmak nélkülözhetetlen szereplői voltak ők. Magának a szónak az eredete is erre utal: a vőfély szavunk első ismert előfordulása elég korai, 1395-ből való, a „vő segítő társa” értelemben – fogalmazta meg Tóth Arnold.
Én is bírok tisztességet,
És hívok öszve vendéget,
Asztalra viselek gondot,
Ne nézzetek, min’ bolondot.
Én helyt mind benn, mind kinn állok,
Mindent jó szóval kívánok.
Jó szót jó szóval váltassék,
Az Isten meg ne bántassék!
Ők voltak a mulatság szervezői, vezetői, irányítói. Ezen túl a násznép szórakoztatásában is nélkülözhetetlen szerepük volt, amit számos rigmussal, játékkal és feladvánnyal oldottak meg. Mivel a vőfély tisztség betöltése felkészültséget kívánt, ezért a legtöbb paraszti közösségben néhány jó képességű férfi specializálódott e feladatra.
A vőfély nélkülözhetetlen és legfontosabb kelléke a vőfélybot volt, melyet változatosan feldíszítettek: szalagokkal, kendővel, esetleg növényekkel (rozmaring, puszpáng), vagy egyéb füzérekkel. Magát a botot pedig faragással, vagy különféle mintákkal díszíthették. A vőfélybot hatalomjelző funkciójú rituális tárgy, mely a vőfély rangját és tekintélyét fejezte ki, emellett a jelzéseket is ezzel adta le: koppintással figyelmet, csendet követelt magának.
A vőfélykendőt a menyasszony adja mindig a vőfélynek, aki azt keresztben felkötve hordja a hívogatáskor, vacsora felszolgálásánál, a menyasszony kikérésekor, tehát az esküvő alatt.
Díszítése az utóbbi időszakban rendkívül leegyszerűsödött, gyakran csak néhány szalagból áll. A hosszú órákon át hímezgetett vőfélykendők ritka esetek.
A borítóképen látható vőfélybot egy nagydobronyi vőfély tulajdona volt. 2021-ben Molnár Attila adományaként került a Polónyi Katalin Textilmúzeum gyűjteményébe, a rajta lévő néhány kendővel egyetemben. Az említett vőfélybot esztergályozott és lakkozott fából készült.
A bot díszítettsége büszkeséggel töltötte el a vőfélyeket Népszerűségüket jelezte, ha minél több kendő, szalag függött rajta.
A legtöbb darab most pihen az öltözettel és a vőfélyrigmusokkal egyetemben. Csak reménykedni tudunk, hogy hamarosan újra koppannak a táncterem padlóján csendet és figyelmet követelve, az ünnepi kavalkád közepette.
Gál Adél