Régi tárgyak: a zsajtár

Érdekes megfigyelni, hogy egy-egy korszaknak a szókincse úgy változik, ahogy a körülöttünk lévő világ. A mai generáció már nem kapja fel a fejét egy-egy olyan kifejezésen, mint robotika, hálózat, lájkol vagy éppen feltölteni, hiszen a körülöttünk lévő rohamos fejlődésnek köszönhetően mi magunk is használjuk, ezek nélkül már nehezen működne a kommunikáció. Nagymamám sokszor panaszkodik, hogy nem érti, mit beszélünk egymás között a férjemmel, s kéri, úgy mondjuk, hogy ő is értse.

Az ő korában minden másképp volt… – sóhajt egyet és elkezdi meséjét a földek műveléséről, állatok tartásáról, arról a korszakról, amikor még olyan szavakat használtak, mint a dagasztó, csigakészítő, siló, béklyó és még sorolhatnám. Ma már ezeket a szavakat nem sokan használják, hisz a modernizálódó világunkban már nincs szükségünk rá. Azonban ahhoz, hogy emlékezzünk, honnan jöttünk, kik voltak őseink, mivel foglalkoztak és ezeket a gyerekeinknek is el tudjuk mesélni, szükség van arra, hogy néha rászánjunk néhány percet nagyszüleink meséinek hallgatására, egy-egy régi könyv olvasására, egy-egy nem régi szó megkeresésére.

Nagymamámmal nemrég arról beszélgettünk, régen mennyi sok haszonállatot tartottak a falusi portájukon és előkerült a zsajtár kifejezés, amiről bővebben is kikérdeztem, nem tudván mit is jelent és mire használták.

A zsajtár, ismertebb nevén sajtár egy olyan edény, amelybe tehenek vagy juhok fejésekor összegyűjtötték a tejet. Nevezik még rocskának, sétárnak, fejővedernek vagy fejőnek is. Német eredetű szó, eredetileg fából készült, bodnárok készítették egyenes dongákkal, abroncsozva, általában egy füllel, esetenként kiöntőcsöccsel. Későbbi, elterjedtebb formája a zománcos bádogedény. A zsajtár vödör alakú, lefelé szűkülő formájú tároló, amelynek felső peremén kiöntő található, a tetején téglalap alakú nyúlvánnyal, közepén felakasztásra szolgáló lyukkal. A zsajtárt nagyon tisztán tartották, több szűrő tartozott hozzá anyagból, amellyel átszűrték a tejet.

Néhány generációval ezelőtt alapvető konyhai eszköznek számított, így sokszor találkozhatunk vele 18-19. századi íróink műveiben is. Olvashatjuk Petőfi Sándornál, Vörösmarty Mihálynál, Mikszáth Kálmánnál, Csokonai Vitéz Mihálynál.

Molnár Krisztina
Kárpátalja.ma