Régi tárgyak: a kötény

A viseleteket bemutatva vagy azokról diskurálva külön is szóba kerülnek a kötények. Nem hiába, hiszen a magyar népviselet részét képezik.

Visszaemlékszem nagymamára, aki minden alkalommal kötött maga elé egy kötényt. Ő surcnak nevezte ezt a ruhadarabot. Főként azért vette fel, hogy a mindennapi teendőkkel ne piszkolja be a ruháját. És ezzel el is árultam a kötény egyik funkcióját, vagyis azt, hogy a ruházat védelmét szolgálta. Másrészt pedig dísze volt a viseletnek.

A kötények lehettek téglalap, ritkábban négyzet alakúak vagy félkörös szabásúak. Ez olyan ruhadarab, melyet férfiak, nők és gyerekek egyaránt viseltek, illetve van vagy volt ünnepi és hétköznapi változata.

A férfiak a nadrághoz is vettek kötényt, ha jószággal foglalkoztak vagy gazdasági munkát végeztek. Díszesebb kivitelben klottból, selyemből kimenőre, táncba is gyakran felvették a gatyához. Nadrághoz ritkább volt a kötényviselet. A 19–20. század fordulóján a színesebb viseletű vidékeken ünnepre kötény is tartozott a férfiak öltözetéhez. A legdúsabban hímzett kötényt a mezőkövesdi matyó népviseletben találjuk.

A kötényszínek koronként és tájanként különféle jelentéssel bírtak. Színes ruhákhoz legtöbbször fehér, fekete vagy kék, kimenőre és templomba gyakran más, a szoknyától rendszerint elütő színű karton vagy selyemkötényt vettek fel.

Persze a kötény dísze az adott tájegység népviseletéhez illett, ennek megfelelően díszítése is változó volt, akárcsak a szabása, a hossza, a ráncai vagy a rávarrott csipkéi. Minden dísznek megvolt a maga helye és rendeltetése, minden ránc magában hordozott valamiféle információt. Akárcsak a színösszeállítás.

A kötény azonban nemcsak díszítője volt a ruházatnak vagy védte azt, hanem néha teherhordásra is használták. A kertből zöldséget vagy gyümölcsöt kosár híján a köténybe fogva is behozhattak. Nagymamám a friss tojásokat a kötényébe szedte. Munka közben pedig kéztörlő funkcióját töltötte be. A kötényt természetesen egyszerűbb volt kimosni, mint a teljes öltözetet.

A háziasszonyok ma is viselnek kötényt, főként a sütés-főzés során kerül ki a szekrényből, hogy ne a ruha legyen lisztes. Tehát a ruhadarab megmaradt, csak nem olyan gyakran kerül az öltözet elé, mint egykor.

Gál Adél

Kárpátalja.ma