Kárpátalja anno: 90 éves az ungvári kormányzósági palota, a mai közigazgatási hivatal

Sokan csak „Fehér Háznak” hívják az ungvári Kárpátaljai Területi Közigazgatási Hivatal épületét, melyet 90 évvel ezelőtt, 1936. június 10-én adtak át Ungváron.

A négyszintes, 600 helyiségből álló neoklasszicista stílusú épületet – melyet országos székháznak, kormányzósági palotának szántak – a csehszlovák kormány megbízásából építették meg négy év alatt.

Azzal a céllal emelték, hogy a „székesfővárosban” itt fog ülésezni a tartománygyűlés, itt lesz a kormányzó lakhelye, továbbá itt kapnak helyet a hivatalok is.

Többéves várakozás után az építkezést 1932 őszén kezdte meg a Lana-cég Ungvár Galagó elnevezésű részén František Krupka csehszlovák építész tervei alapján. A munkálatok végül 22 millió koronájába kerültek az adófizetőknek.

1936 nyarán tartották meg a székház ünnepélyes felavatását. A Prágai Magyar Hirlap 1936. június 11-i száma részletes tudósítást közölt az eseményről, továbbá alaposan leírta a székház kinézetét. Ebből idézünk:

„Az óriási épület kaszárnyaszerü ablakai két térségre és két uccára néznek. Tervét Krupka pozsonyi építész készítette, aki ötven pályázó közül nyerte el az első díjat. Az épület legnagyobb helyisége a tartománygyűlési ülésterem, amely mellett szép térfogatot képvisel az országosválasztmány ülésterme is. Az országoselnök magánlakása mellett még tíz, úgynevezett reprezentációs helyiség van és a hivatali irodák száma 350. Az épületkolosszust négy éven át építették és belső falait csehországi képzőművészek díszítették a legdrágább anyagokkal. Mindenütt színes márvány és művészi gipsz- és famunkák teszik látványossá a palota belsejét. Kimutatás szerint két és félmillió téglát, 350 vagon cementet,35 vagon vasat, 15.000 köbméter kavicsot, 2000 köbméter fát, 45 vagon meszet és rengeteg üveget, bádogot és egyéb alkatrészt építettek be az óriási épületbe, amelynek 809 ablaka és 700 ajtaja van. A mozgó liften, a páternoszteren kívül külön személyfelvonó is van az épületben […]”

Az újságcikkben leírtak mellett ki kell emelni számos olyan elemet, mely az 1930-as évek végén igazán modern megoldásnak számított Kárpátalján. A székház például saját kazánházzal és két fatüzelésű kazánnal rendelkezett. Önálló telefonközpontja – 140 számmal – is volt, mely lehetővé tette 10 előfizető egyidejű hangkonferenciájának lebonyolítását. Az épületet automatikus tűzjelzővel is ellátták. A folyamatos működésű páternoszter szintén újdonságnak számított. Emellett az építész gondoskodott az épület átriumának akusztikai tulajdonságairól is, hogy zenei rendezvényeket lehessen tartani. Még arra is odafigyeltek, hogy az átrium még felhős időben is megvilágított legyen az üvegtetőn keresztül.

Nem csoda, hogy a politikum annyira büszke volt az épületre, hogy nem bízta akárkire annak átadását. Így adódott, hogy az avatási ünnepségen részt vett Jan Černy csehszlovák belügyminiszter is, aki az alábbiakat mondta a jelenlévőknek: „Ebben az épületben modern célszerű közigazgatás működjék, amely egyes szerveiben a közösség szükségleteinek feleljen meg és kifogástalan formában dolgozzék. Minden közalkalmazottnak tudnia kell, hogy a nép munkása és a népért kell dolgoznia, tehát nem szorítkozhatik az előírások puszta betartására, hanem többet kell tennie, mint ami elemi kötelessége és mindig egész lélekkel és szívvel kell keresnie az utakat, hogy segítsen a népen, amelynek őszinte, igazi áldozatkész barátja és tanácsadója kell, hogy legyen…”

Ám ahogy az már lenni szokott, a székház építése és átadása sem volt problémamentes. Az egyik legnagyobb vita arról szólt, hogy a kormányzó vagy az országos elnök költözzön-e be a székházban kialakított szolgálati lakásba. A Prágai Magyar Hirlap erről is írt: „A kormányzóság azon az állásponton van, hogy az autonómiával rendelkező országban a közigazgatási reformtörvény alapján működő országos elnöki hivatal fennállása csak ideiglenes. Kárpátalja közigazgatási ügyeinek legfőbb intézője az autonómia életbe léptetése után a kormányzó, illetve az alkormányzó lesz. Ez az intézkedés szerepel az autonómia tervezetben is és a kormányzóság köréből származó vélemény szerint semmi értelme sincs annak, hogy a székházban lévő reprezentációs lakást az országos elnök foglalja el, mert oda a kormányzónak kell beköltöznie. Az országos hivatal természetesen ellenkező állásponton van. A vitában a közeli napok döntést hoznak.”

Ám ennél is nagyobb felháborodást keltett a lakosság körében, hogy az épület átadási ünnepségének megszervezésével megbízott bizottság nem tartotta fontosnak a székház egyházi felszentelését. Álláspontjukhoz azután is ragaszkodtak, hogy mind Sztojka Sándor görögkatolikus püspök, mind Szvoboda Ferenc római katolikus ungi főesperes a tiltakozását fejezte ki az egyházi szertartás elhagyása miatt. Mivel a legfelsőbb körök, így Hrabár Konstantin kormányzó közbenjárása is hiábavaló volt Antonin Rozsypal országos elnöknél a felszentelés kérdésében, a két egyházi vezető úgy döntött, hogy nem jelenik meg az ünnepségen.

Sztojka püspök – akit a vele egyet értő, és az eljárás ellen tüntető polgárok a püspöki palotában is felkerestek – így üzenet az állami vezetőknek: „Tizenhét év alatt a kormányzati vezető körök úgy látszik még nem tanulták meg, hogy a vallási tradíciókat tiszteletben tartani s azokat respektálni is kell. Tiltakozunk az ellen, hogy egy oly középületben, mely a miénk, a népé, a köznek való átadásánál megsértik a mi legszentebb érzelmeinket. Tudjuk nagyon jól – mondotta a püspök –, hogy egy klikk gáncsolta el ezt az egyházi aktust, ezek az urak el fognak innen távozni és mi fel fogjuk szentelni az Országos Székházunkat, majd akkor, ha a szejmválasztás alkalmával a mi érzelmeinket megértő faktorok veszi át a kormányzást.”

Sztojka püspök nyilatkozata eljutott a prágai kormánykörökig, ugyanis Bródy András autonomista képviselő az ügyben interpellációt nyújtott be a parlamentben. Sztojka püspök kiállása ugyanakkor nem maradt megtorlatlan a cseh hatóság részéről. Válaszul betiltották a püspökség Nedela című hetilapját, mely korábban hosszas vezércikkben támadta a kormányzatot a székházavatási incidens miatt.

Hogy az épületet később felszentelték-e, arról már nem tudunk. A székház – melyet 1980-ban műemlékké nyilvánítottak – a későbbi évtizedekben is – előbb a magyar éra, majd a szovjet hatalom és 1991-től a független Ukrajna – közigazgatási és adminisztratív hivataloknak és a megyei tanácsnak adott otthont.

Az épület előtti park, mely a csehszlovákoktól a Nép tér elnevezést kapta, 1938-ra készült el. A néhány éves magyar kormányzás alatt Anton Beszkid korábbi kárpátaljai kormányzó nevét vette fel a tér.

A szovjet években az ismét Nép térnek nevezett területet alacsony bokrokkal, egzotikus fákkal és több száz rózsával ültették be, továbbá Lenin-emlékművet emeltek rajta. Ez utóbbit 1991-ben ledöntötték. A teret egyébként 1969-ben tájművészeti park-emlékművé nyilvánították. 1999-ben itt állították fel Tarasz Sevcsenko szobrát.

Néhány évvel ezelőtt, 2013-ban pedig teljes átalakításon – füvesítés, új virágok ültetése, padok és szökőkút felállítása – ment keresztül a park.

A felhasznált fotók forrása: Made in Uzhhorod Facebook-oldal, www.travel.rada-uzhgorod.gov.ua.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma