Kárpátalja anno: „Aki tűt lop, ökröt is lop” – avagy kárpátaljai szólások, mondások

A fenti mondás a salánkiaktól származik, s nem az egyetlen a vidékünkön.

Kárpátalja ugyanis – más magyar ajkú területhez hasonlóan – gazdag az olyan szólásokban, amelyeket egy-egy település a sajátjának mondhat.

Horváth Katalin nyelvész, az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) docense egész csokrot gyűjtött össze ezekből az állandósult szókapcsolatokból, népi frazémákból.

Íme, egy kis ízelítő:

„Dolga van, mint Kocsány Marinak – ‘elfoglalt’ (Korláthelmec).

Éhes, mint Szabó Karcsi lova – ‘belehal az éhségbe’ (Péterfalva).

Olyan éhes, mint a Mihalovicsné malaca – ‘egyáltalán nem éhes, ugyanis

Mihalovicsnénak nem is volt malaca’ (Kisgejőc).

Elment, mint Salamon Munkácsra – ‘készül valahova, de nem megy el’

(Korláthelmec).

Hallgat, mint Kuckulics a határban – ‘nem szól, nehogy észrevegyék vagy

rajtakapják valamin’ (Korláthelmec).

Kialakul, mint a Blaha szántása – ‘majd lesz valahogy magától is’ (Szűrte).

Megy neki, mint Traskinak a hídemelés – ‘egyáltalán nem ért valamihez, hozzá sem tud fogni valamihez’ (Szűrte).

Úgy néz ki, mint Bella Gyuri – ‘rendetlen, ápolatlan’ (Tiszakeresztúr).

Frázisok pedig mindig is voltak és lesznek. Nemcsak az idősebb generáció él ezekkel a szellemes kifejezésekkel, hanem jelen korunkban is születnek újabb frazémák. Jó példa erre az a UNE hallgatói között végzett kutatás eredménye:

„Olyan paraszt, hogy az első legójából disznóólat épített (Beregszász);

Olyan paraszt, hogy szotek van a hátára tetoválva (Palágykomoróc);

Olyan paraszt, hogy szédül a betonon (Vári).”

(A teljes írás elolvasható itt.)

Akiket bővebben is érdekel ez a téma, azok figyelmébe ajánlom a Lizanec Péter által szerkesztett A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára című munkát.

Emellett szívesen fogadunk olvasói hozzászólások formájában olyan szólásokat, mondásokat, amelyek egy-egy kárpátaljai településről erednek.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma