Kárpátalja anno: az Ung folyó
A folyó, mely ha beszélni tudna, elmesélné honfoglaló őseink megérkezését a Kárpát-medencébe; a folyása mellett felépített várak, városok, települések és azok lakóinak történetét; s a vérzivataros évszázadok eseményeit.
A 127 kilométer hosszú Ung, mely a Laborc bal oldali mellékfolyója Ukrajnában és Szlovákiában, az Északkeleti-Kárpátok vízválasztójánál, a Besszádokban, az Uzsoki-hágó környékén ered 850 m tengerszint feletti magasságban.
A folyó Kárpátalja nyugati határa, a szlovák–ukrán államhatár mentén folyik végig és Ungvár közelében lép át Szlovákia területére. Ott Deregnyőnél (Nagymihályi járás) ömlik a Laborcba, majd az Ondavával és lejjebb a Latorcával egyesülve alkotja a Bodrogot.
Az Ung szláv (Uzs) neve az už, azaz kígyó szóból ered. A folyó mentén fekvő legnagyobb város Ungvár, további jelentősebb települések az ukrajnai szakaszon Perecseny és Nagyberezna. Az Ung völgye a Kárpátokban közlekedési és gazdasági szempontból jelentős. A folyó mentén halad – az Uzsoki-hágón keresztül – a lvivi területre vezető főút, valamint a villamosított Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonal.
Az Ung folyó energetikai hasznosítása a csehszlovák időszakban, az 1920-as években kezdődött. 1925-ben kezdték el az Ung-völgyi Vízerőműtelep építését, de a csehszlovák hatóságok már nem tudtak befejezni. A Magyarországhoz visszakerült területen 1939-ben folytatódott a vízerőmű építése, amely 1942-re készült el. A vízerőműrendszer egy Nevicke és Ókemence között felépített duzzasztó és vízkivételi műből áll. Az itt kivett vizet egy üzemi csatorna vezeti el, melyen két energiatermelő telep találhat: egy Felsődomonya falunál, egy pedig Ungváron. Az ungvári erőműtelep után az üzemi vízcsatorna visszatér az Ung főágába.
A fent látható vízrajzi térkép 1784-ben készült, Ung vármegye vizeit ábrázolja a sósforrások feltüntetésével.
A német feliratú, 33,5×40 centiméteres rajzot Simmeth, Joseph és Maurer Meister készítette. A térképet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma