Kárpátalja anno: vers Ugocsából

Krüzselyi Erzsébet költőnő (írói neve Krüzselyi Erzsike, álneve Viski Böske) Máramarosszigeten látta meg a napvilágot 1875. március 21-én.

Gyenge egészségi állapota egész életét beárnyékolta. Nyolcévesen hallássérült lett, az 1930-as évektől pedig elvesztette látását is. Felsővisón élt. Első írása 1893-ban jelent meg édesapja, Krüzselyi Bálint lapjában, a Máramarosban. Később rendszeresen közölte verseit, novelláit a Hírnök, a Pásztortűz, a Pesti Napló, az Új Idők, a Vasárnapi Ujság, a Vasárnap, az Ellenzék. A Brassói Lapok gyermekrovatában Erzsika néni és Pápaszemes Erzsika néni aláírással jelentek meg meséi, gyermektörténetei. Tompa Mihály, Reviczky Gyula, Szabolcska Mihály hatott leginkább munkásságára. Tagja volt számos irodalmi körnek. A II. világháború után Szatmárhegyre költözött, ekkorra már minden kapcsolata megszűnt a külvilággal. Itt hunyt el 1953. október 15-én.

Ugocsában című versét a nagyszőlősi hegyen írta 1895. szeptember 28-án.

Jöttünk Szigetről víg szőlő-kúrára

S már két hete, hogy idekint vagyunk.

Szőlő fut kis házunk fehér falára

És a szőlőhegy oldalán lakunk.

Szőlő, szőlő van mindenütt körültünk.

Szőlőt eszünk estétől reggelig.

Családi körben vig órákat töltünk,

A mig a nap szép lassan eltelik.

Keletre, messze kék hegyek terülnek,

Arra van a mi erdős, szép megyénk,

Ahol a bérczen a felhők megülnek;

Ahonnan hús szél lengedez felénk.

Hol szebb az erdő, zöldebb még a rét is

S a hervadás is szebb ősz idején!

Hol a legforróbb nyárnak közepén is

Friss hó ragyog a bérczek tetején!

Oh, itt is szép, a kies Ugocsában,

Oh itt is van szép erdő és mező;

De a lég nekem csak a kis hazában:

Máramarosban oly friss, éltető.

Fel-fel megyek a dombok tetejére

S gyönyörködöm a messzi tájakon.

Rátűz a nap a templomok hegyére

S bujócskát játszik a falombokon.

Az őszi szél már fujdogál a légben

S a lomb rezeg, ha rajta átsuhan:

Sárgul a fii, virág és lent, a réten

A mezőnek már őszi bája van!

Itt lesz a sárga október maholnap

S hangos lesz a szőlőhegy oldala:

Szedés közben majd vidáman dalolnak,

A nyárnak lesz az búcsuzó-dala!

S ha leszedték mind a szőlő-gerezdet:

Csendes, nagyon csendes lesz a vidék.

A csicsergő madárkák is elmennek

És szürke színbe öltözik az ég.

Majd, ha leszáll az első dér a fákra

És sürü köd terül a táj fölé:

Vissza térünk mi is a kis hazába,

Az ide látszó kék hegyek közé…

Marosi Anita

Kárpátalja.ma