Kárpátaljai vállalkozások: műbútorasztalos-műhely

Szerző: | 2019.12.22., 17:20 | Kárpátaljai vállalkozások

Ki ne emlékeznék a 80-as, 90-es évek barna furnérlemez alapú, lakkozott bútoraira? Szinte minden ház nagyszobájába jutott belőle egy vitrines, faltól-falig terjedő változat. Nem is igen lehetett mást kapni a boltokban. A tömörfa-bútor pedig már akkor is megfizethetetlen volt.

Aztán jött az ezredforduló, s nálunk is megjelentek a laminált bútorok. A fehér, a fekete vagy a bátrabbaknak a piros.

A kedvező árú, könnyen kezelhető, kis súlyú bútor azóta is közkedvelt. Ma már bármilyen színben, mintában kapható; s kedvünkre variálhatjuk a polcok, szekrények, munkafelületek beosztását.

A beregszászi Kazinczy utcában is működik egy műbútorokat gyártó asztalosműhely.

A műhelyt annak vezetője, Birta István mutatja be nekünk.

 

– Mielőtt rátérnénk a műhelytitkokra, beszéljünk egy kicsit Önről is!

– Beregszászi születésű vagyok, itt jártam iskolába. Az édesapám a Május 1 Bútorgyárban volt autószerelő. Ez a munka engem is vonzott, ezért az érettségit követően én is a Május 1-ben helyezkedtem el autószerelő-segédként. Onnan elküldtek az ilosvai sofőriskolába, ahol A, B, C szintű vezetői engedélyt szereztem három hónap alatt. Ezután a gyár teherautóját vezettem. Aztán besoroztak katonának. Lemberg mellett szolgáltam, s harckocsit vezettem.

István a családja körében

– Mi történt később?

– Miután leszereltem, visszamentem a gyárba. Azonban már csak rövid ideig dolgozhattam ott, ugyanis sok más céghez hasonlóan a rendszerváltást követően a mi munkahelyünk is megszűnt. 1995-ben megnősültem, 1999-ben megszületett a lányunk, Bernadett, 2004-ben pedig a fiunk, Tamás.

 

– Miből élt a család akkoriban?

– Az egyértelmű volt, hogy nem vállalok külföldi munkát, s nem leszek hónapokig távol a családomtól. Másokhoz hasonlóan a határt jártam, üzemanyagot szállítottam. Időnként a határ menti településeken dolgoztam idénymunkásként – fát metszettem –, azonban ezt leszámítva itthon kerestem a kenyerem. Közben a Május 1 Bútorgyár helyén megnyílt a Numinátor nevű fafeldolgozó cég, ott lettem teherautó-sofőr.

– Mikor került kapcsolatba az asztalos műhellyel?

– A bátyám, János dolgozott a műhelyben, s ő ajánlotta 2004-ben, hogy vállaljak náluk munkát. Ő később kilépett, én azonban itt maradtam.

 

– Mit lehet tudni a vállalkozásról?

– 2004-ben jött létre, így én tulajdonképpen a kezdetektől benne vagyok a vállalkozásban. A laminált bútorlap technológia akkoriban jelent meg Kárpátalján. Sokat köszönhetünk a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának, mert az első nagyobb megrendelésünk onnan érkezett. Az intézmény bútorzatának közel 70%-át mi készítettük. Volt olyan év, amikor a munkánk felét a főiskola adta.

– S a többi megrendelés?

– Gyáraknak, intézményeknek és magánszemélyeknek is dolgozunk. Az irodai bútoroktól kezdve a konyhabútorokon, nappali szekrénysorokon, gardróbszekrényeken keresztül a fürdőszoba berendezésekig igen széles a termékeink skálája. Bizonyos bútorok szezonálisak. Konyhára például leginkább ősszel kapunk felkérést.

 

– Szeretik az emberek a műbútort?

– Természetesen nem hasonlítható a valódi fához, viszont árban lényegesen olcsóbb. Ma már nagyon jó minőségű és rendkívül széles választékú laminált lap kapható. Az alapanyag környezetbarát, olyan ragasztót használnak, ami nem káros az emberi szervezetre.

– Honnan érkezik az alapanyag?

– Ukrajnából származik az alapanyag, amit svájci licenc alapján készítenek Kijevben. Hozzánk az ungvári és szolyvai lerakatokból szállítják ki a lapokat.

 

– Hányan dolgoznak most a műhelyben?

– Hárman vagyunk. A tervezés az én feladatom. A megrendelőnek lerajzolom a bútor vázlatát és megbeszéljük az igényeket. Különösen beépített gépeknél kell pontos munkát végezni, hiszen ott néhány milliméter eltérés is gondot okozhat.

A megrendelő kiválaszthatja az anyag minőségét, mintáját, színét. De volt már olyan vevő is, aki teljesen rám bízta a bútor megtervezését és kinézetét.

– Hogy érzi magát a műhelyben?

– Szeretek itt dolgozni. A tulajdonos szabad kezet adott nekünk. Számára az a fontos, hogy jól végezzük a munkánkat. Eleinte heti hat napot dolgoztunk, de az nagyon megterhelő volt. Áttértünk a hétfőtől péntekig tartó munkaidőre. Nagyon sok megrendelésünk van, most két ünnep között is dolgozni fogunk.

 

– Hogyan kapcsolódik ki István?

– Horgászattal. Számos kárpátaljai tavat – Beregszász, Gát, Salánk – felkerestem már. Az idei rekordom egy tízkilós busa volt. Már a fiamra, Tamásra is ráragasztottam a pecázás szeretetét.

A Beregszászi Római Katolikus Egyházközség kurátora vagyok. Vasárnaponként én éneklem a templomban a zsoltárt, illetve tagja vagyok a templomi kórusnak.

 

– Ezek szerint a másik hobbija az éneklés.

– Mindig is szerettem énekelni, noha nem jártam zeneiskolába. A templomi éneklés mellett a főiskola diplomaosztóján, a tiszapéterfalvi KurucFeszten és Császlócon, a Dobó-napon is felléptem már. A kórusvezetőnk, Krajnik Irénke néni készített fel.

 

 

– Pár nap, s itt a karácsony. Hogyan készülnek az ünnepre?

– Nálunk a feleségem édesanyja a lelki felelős. Ő vezeti az adventi koszorú mellett elvégzett imádságunkat. Az egyetemista lányunk is hazaérkezett már az ünnepre. Bizonyára halat is fogunk tenni az ünnepi asztalra. A halászlé, a rántott csuka elengedhetetlen ilyenkor.

 

– Milyen tervek vannak az új esztendőre nézve?

– Új technikákat, mint amilyen az ABS-fólia használata, szeretnénk bevezetni. Haladnunk kell a korral.

 

– Sok sikert kívánok a műhely további munkájához!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This