Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: nyelvész

Azt mondják: „ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”.

A nyelv az emberi kommunikáció alapja, általa fejezhetjük ki gondolatainkat, érzéseinket. A világon a beszélt nyelvek száma körülbelül hatezer, illetve a különféle dialektusok száma elérheti a húszezret is.
Míg a régieknél a latin volt a tudományok, a templomi szertartások és a nemzetközi kapcsolatok nyelve, addig a mai világunkban leginkább az angol nyelv tölti be ezt a szerepet.
A statisztikák szerint 446 millió ember anyanyelvi szinten, s további 650 millióan első vagy második nyelvként beszélik az angolt, mely egyben 59 ország és az Európai Unió egyik hivatalos- és munkanyelve is.
Ezek után nem csoda, hogy az utóbbi évtizedekben világszerte, így Kárpátalján is megnőtt az angol nyelv iránt érdeklődők száma, akik alap-, közép- vagy felsőfokon szeretnénk elsajátítani azt.
Mindez arra késztetett több mint 10 évvel ezelőtt néhány fiatal diplomás filológust, hogy nyelviskolát nyissanak Munkácson. Az azóta is sikeres működő kezdeményezésről és a nyelvészi munkáról az egyik alapító taggal, Kosztyu Juliannával beszélgettem.

– Ha jól tudom, a magyar és az ukrán nyelvek mellett franciául és angolul is beszélsz.

– A középiskola befejezése után az Ungvári Állami Egyetem francia nyelv szakán folytattam a tanulmányaimat, majd néhány év múlva az angol szakot is felvettem. 2001-ben szereztem diplomát. Ugyanebben az évben férjhez is mentem. A párommal mindketten munkácsi származásúak vagyunk, itt is telepedtünk le. Az első gyermekünk, Eszter 2003-ban jött a világra. Az ő születése előtt alapítottuk meg a munkácsi nyelviskolát.

– Honnan jött az iskola ötlete?

– Az ezredfordulón Kárpátalján, így Munkácson is, megnőtt az érdeklődés az idegen nyelvek, főként az angol iránt. Ugyanakkor nagyon kevés volt a városban a nyelvtanulási lehetőség. A barátaimmal sokat beszélgettünk erről a problémáról, majd kitaláltuk, hogy alapítunk egy angol nyelviskolát.

– Mikor indult el az oktatás?

– 2002 szeptemberében kezdtük el a tanítást. Rajtam kívül az amerikai Sarah de Vuyst és a magyarországi származású Palojtay Márta foglalkozott a tanítványokkal.
Az óráim mellett elvállaltam az ügyintézési feladatokat, édesanyám pedig könyvelést intézi.

– Mesélj a kezdetekről!

–A Munkácsi Szent Márton Líceumban kaptunk termet az oktatáshoz. Két csoporttal indultunk. Eleinte hirdetéseken keresztül toboroztuk a tanulóinkat, idővel azonban már nem volt szükség reklámra, híre ment az iskolának, a diákjaink adták tovább más érdeklődőknek a telefonszámunkat.

– Közben neked feleségként és családanyaként is helyt kellett állnod.

– Eszter születése után csak rövid pihenőt tartottam, s folytattam a tanítást. Szerencsére össze tudtam egyeztetni a két tevékenységet. Közben a családunk is bővült, 2006-ban jött a világra Dorottya lányunk. Az oktatás mindvégig jelen volt az életemben, csak akkor függesztettem fel egy időre, amikor a két lányunk iskolába került. Nehezen tudtam megoldani a délutáni munkát és a kicsikkel való foglalkozást. Később újra tanítani kezdtem, s akkor sem hagytam abba a munkát, amikor 2010-ben megszületett a legkisebb lányunk, Emília.

– Hogyan fejlődött a nyelviskola eközben?

– Jelenleg 28 csoportunk van, melyet hét tanár vezet. 6–12 fő vesz részt egy-egy foglalkozáson. Nyelvvizsgát nálunk nem lehet tenni. Öt szintet teljesíthetnek a tanulók, ebből az első négy a gyermekek, míg az utolsó a felnőttek számára kitűzött követelményeket tartalmazza.

– Kik és milyen célból jelentkeznek hozzátok?

– A tanulóink kora, neme, foglalkozása változó. Az általános iskolásoktól kezdve az egyetemistákon át a felnőtt korosztályig sokan keresnek fel bennünket. 50 éves tanítványunk is volt már. Többnyire a felsőoktatási intézményekbe való felkészítés miatt iratkoznak be hozzánk, de van olyan, akinek a munkahelyéhez van szüksége jobb nyelvtudásra, más az utazásai miatt szeretné megtanulni az angol nyelvet.

– Nyelvészként mennyire törekszel a saját gyermekeidnél a nyelvek elsajátítására?

Eszter lányunk már több nyelvvel is megismerkedett: a helyi orosz iskola ukrán tannyelvű osztályában kezdte meg az általános iskolai tanulmányait, majd néhány év múlva átírattuk a magyar tannyelvű 3. sz. II. Rákóczi Ferenc Középiskolába. Doroti jelenleg egy ukrán iskola harmadik osztályos tanulója. Őt egyelőre még nem visszük át a magyar tannyelvű iskolába. Mindkét lány tagja a nyelviskolának, az angol nyelvet ott igyekszenek megismerni. Emília egyelőre az óvodában ismerkedik az ukrán nyelvvel.

– Milyen terveitek vannak a nyelviskolában?

– 12 év után nevet választottunk az iskolának: „Alfa” English School. Arra törekszünk, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg a munkánkat. Azt tapasztaltuk, hogy sokan járnak be hozzánk a Munkács melletti Beregrákosról, ezért szeptembertől szeretnénk ott helyben iskolát nyitni. A másik tervünk az, hogy az angol mellett a magyar nyelvet is tanulhassák nálunk az érdeklődők. Korábban már tartottunk tanfolyamot magyar nyelven, de akkoriban nem volt nagy keletje. Most viszont divat lett magyarul tanulni, ezért szeptembertől szeretnénk elindítani a magyar nyelv oktatását.

– Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a nyelviskola további működtetéséhez!

Marosi Anita
Kárpátalja.ma