Reichard Piroska: Ősz
Alkonyi szellő tárt ablakon át
hozza a mezők hervadt illatát
valahonnan idegen messzeségből.
Alkonyi szellő tárt ablakon át
hozza a mezők hervadt illatát
valahonnan idegen messzeségből.
Hideg, áthatlan, láthatatlan
kis házikóm körém van nőve…
Még fogva tartott a város varázsa,
a kábitó versengő rohanás…
Nesztelen mélyülő alkonyat tájon,
mig a valóság álomfénybe vész…
Könyvajánló: Az életen kívül.
Te is tudod és én is érzem,
hogy lelkünk összeforrt egészen…
Szemed olykor napsugaras nyári tó,
áttetsző, villódzó, csalogató mélység…
Varázsigéül mondom
magamban: „London, London!”
Szavak színes labdája cikázik
oda-vissza, oda-vissza…
Könyvek között tölti a napokat,
könyvei között lepi meg az éj
s agyára álmatlan alvás szakad.
End of content
End of content