Ép testben épphogy élek?
Tegye fel a kezét, aki nem roggyant meg lelkileg az utóbbi két és fél évben. Ugye, hogy te is? Na, akkor olvass csak tovább.
Valamit nagyon tudtak ezek a rómaiak – legalábbis Iunevalis után –, amikor megfogalmazták, hogy ép testben ép lélek. Ritka nagy közhelynek gondoltam, amíg úgy nem döntöttem, hogy életmódot változtatok. És mint kiderült, tényleg nemcsak a zsír megy, hanem a rosszkedv is.
Tavasszal eldöntöttem, hogy nem csupán sportolni kezdek, hanem megtisztelem a bojlertestemet azzal, hogy nem tömöm tele temérdek szeméttel.
Először azt hittem, hogy nekem aztán nem lesz időm mozogni. Ugyan, mikor? Munka mellett? Valóban, heti háromszor kondizni sem anyagilag, sem az időbeosztásomba nem fér bele.
De az Úristen áldja meg két kézzel azt, aki ingyenesen feltölti a videómegosztó platformokra a jobbnál jobb edzéseket!
És az ember válogathat, van táncikálósabb, meg nagyon komoly kipattintós (ha kitartó leszel, úgy fogsz kinézni, mint Kokszos Károj, csak koksz nélkül), sőt, IR, PCOS és egyéb nehezítő tényezőkkel kompatibilis mozgásformákról is vannak fenn tuti anyagok. (Igaz, többsége angolul, de ingyen van.) Lehet válogatni tízpercestől akár másfél órás edzésekig (már akinek van rá ideje és ízülete, hehe).
Elkezdtem odafigyelni, hogy mit, mennyit és mikor viszem be. Megtisztelem a testemet azzal, hogy minimalizálom a szemét kaját. Azt vettem észre, hogy lehet normális étkezéseket összehozni viszonylag olcsón. Vagy ha épp sok dolgom van, és tényleg csak enni van időm, de főzni nem, akkor nem gyrost eszek (és nem két perc alatt tolom be a dupla adagot), hanem elmegyek egy kifőzdébe, és rászánok ötnél több percet egy főétkezésre. Az a durva, hogy árban ugyanott vagyok. Félreértés ne essék: a gyros jó, a hamburger még jobb, a sült krumpli meg egyenesen mennyei ajándék az emberiség számára. De nem mindegy, hogy mindennap ezt eszem szinte nulla mozgással, vagy havonta párszor.
És rájöttem, sokszor nem éhes, csak szomjas vagyok. Azóta napi 3 liter víz lemegy.
Nagyon fontos az is, hogy kinek milyen a munkája. Két darab zabkeksz kicsit kevés lesz ahhoz, hogy felkapáld otthon a kertet, viszont három hamburger kicsit sok lesz az ülőmunkára. Rá kell jönni, hol a határ. Ennyit az étkezésrészről, és vissza a mozgáshoz.
A mozgás nemcsak a habtestemnek tesz jót, hanem a kicsi lelkemnek is. Harminc perc torna után a lábam sajog, a szám viszont a fülemig ér. Mert meg tudtam csinálni. És jóleső érzés! Főleg, ha valakivel ezt meg is tudom osztani.
Az is sokat tesz, ha van kivel sportolni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, akár lehet annyi, hogy hétvégén elmentek túrázni, vagy este sétálni. És igen, a vidéki élet örök aduásza is számít, a kerti munka. Már ha az ember örömét leli benne.
A lényeg, hogy ki- és megmozdulni érdemes. Önmagunkért. Érdemes rászánni azt a heti minimum három-négy órát a testi-lelki egészségre.
Hogy a testünkben ne csak épphogy éljünk.
Szabó Kata
Nyitókép: AI-illusztráció