Trivoga Rákospalotán
2026. október 7-én tartotta meg legújabb rendezvényét Rákospalotán, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Eötvös utcai tagkönyvtárában a Mitracsek Presszó. A Lengyel János beregszászi születésű író-újságíró vezette kulturális programsorozat szeptemberben kezdte meg a hatodik évadát. Ezúttal messzi földről érkezett vendéget hívott meg, mégpedig a honfitársát, Sz. Kárpáthy Kata író, költő-újságírót. Az apropót Kata első könyvének megjelenése szolgáltatta.
A Trivoga című verseskötet a napokban jelent meg, olyan frissen jött ki a nyomdából, hogy a műsorvezető is a rendezvényen foghatta először a kezébe. A kötetet a dr. Dupka György vezette Intermix Kiadó jelentette meg, ez a Kárpátaljai Magyar Könyvek című sorozat 320. kiadványa. Dr. Zékány Krisztina szerkesztette, a tördelés és a borító Dupka Zsolt munkája.
„ükapáink tizennyolcban láb és lélek nélkül jöttek
szemeik fehéren villogtak szíjaik vörösre vertek
dédapáink negyvenötben karok nélkül jöttek
mellükön kitüntetéssel fejükben bosszúval.”
A rendezvény elején Kata röviden bemutatkozott. Nagyon büszke arra, hogy Beregújfaluban született. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Főiskolán magyar szakon alap- és mesterdiplomát szerzett. Ezt megfejelte még két diplomával, ugyanis a Debreceni Egyetemen szociálpedagógia szakon, a Károli Gáspár Református Egyetemen mentálhigiénés segítő szakon végzett. 2018-tól a beregszászi Kárpátalja.ma című hírportál munkatársa. Néhány évig pedagógusként dolgozott az egyik beregszászi iskolában. 2019-től publikál különböző műfajokban, főként az Együtt című kárpátaljai folyóiratban, de írásai rendszeresen megjelennek a Magyar Múzsában és a kolozsvári Helikonban is. Több antológiában is szerepelt. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság tagja.
„A mi karácsonyunkon
sajnál minket a mennyország.
Mi meg úgy várjuk a békét,
mint az első keresztények
Krisztus második eljövetelét.”
A Lengyel Jánossal folytatott beszélgetés során Kata elárulta, hogyan és miért került kapcsolatba az irodalommal, az írással. Azt is elmondta, mennyire hálás azoknak a kárpátaljai irodalmároknak és újságíróknak, akik végig segítették eddigi pályáján, és végül örömmel vehette a kezébe az első kötetét, amit remélhetőleg még sok fog követni. Mesélt a háború vészterhes napjairól, amikor az áramkimaradások közepette kellett végeznie a szerkesztői munkáját. Az állandó rettegésről, a háborús őrületről, az egyre több temetésről, a gyarapodó sírokról és a fokozódó kilátástalanságról. Arról is beszélt, hogy a rokonaival és barátaival már nem mernek arról beszélni, hogy ettől már nincs lejjebb, mert sajnos mindig van.
„régen annyi minden volt
és mégsem volt semmi
bezzeg a mi időnkben
nem akartunk volna így élni”
Sz. Kárpáthy Kata 2025-ben döntötte el, hogy nem bírja tovább, elhagyja a szülőföldjét, és szerencsét próbál Magyarországon. Ma Budapesten, pontosabban Csepelen él és tanít, de egy év után sem érzi otthon magát. A furcsa az, hogy már Kárpátalján sem. Rendszeresen jár haza, és azt tapasztalja, hogy amit ő otthonaként és hazájaként ismert, fokozatosan eltűnik. Egy év után Beregszászra is alig lehet ráismerni. Amikor elhatározta, hogy áttelepül, azt tapasztalta, hogy már a szülei, a rokonok és a barátok sem marasztalták. Észérvek már nincsenek, mindent bedarált a háborús pszichózis. A fiatal tanárnő azt tervezte, hogy Kárpátalján, Beregben fogja leélni az életét. Ma már nem tervez semmit. Budapest egyet azért megadott a számára: a békét, no meg a létbiztonságot. De a megélhetést se feledjük el!
„beteg embernek mindent szabad
majd fizetek érte egészségesen
amikor összekaparom a lóvé
előtt után között magamat”
A beszélgetést megszakítva a közönség Kata előadásában hallhatta a kötet néhány versét. A zenéről ezúttal is dr. Zsebők Csaba igric gondoskodott, aki kérdéseivel a beszélgetésből is kivette részét. A Mitracsek Presszó rendezvényei mindig családias hangulatban zajlanak, ahol a közönség tagjai szabadon kérdezhetnek, hozzászólhatnak az adott témához. Furcsa, de úgy alakult, hogy a mostani közönség zömében Kárpátalja szülötteiből állt. Stók Lajos, viski vadász-író arról kérdezte Katát, hogyan élte meg az átköltözést, hogyan tudott beilleszkedni, és egyáltalán be tudott-e illeszkedni. Hozzátette: ő maga már öt éve él Budapesten, de nem találja a helyét.
Jó emberek között szalad az idő, hamar eltelt a másfél óra. A közös csoportkép után Kata dedikálta a könyvét, egy példánnyal megajándékozta a könyvtárat is, amit Mants Marianna Regina, az intézmény vezetője vett át. Ezt követően a társaság a hagyományokat tiszteletben tartva átsétált az Éva nevű kulturális egységbe, hogy megünnepelje Sz. Kárpáthy Kata első kötetének megjelenését, ami nagyon fontos mérföldkő a fiatal költő életében.
„a 51. nap olyan mint
az első nap alkohol nélkül
vagy mint az összedőlt ház
helyében rejlő lehetőségek
ennél jobban szét nem eshetek
ennyi erővel össze is rakódhatok”
Mitracsek Ödön