„Új év, új én!” − Megéri-e újévi fogadalmakat tennünk?

Divatot csináltunk abból, hogy minden évben valamilyen ígéretet tegyünk saját magunknak és azt büszkén hangoztatjuk mások előtt is. A leggyakoribbak a fogyással, egészséges életmóddal, pozitív gondolkodással és önmagunk elfogadásával, szeretetével kapcsolatos fogadalmak. Január első napjaiban mást sem hallani, csak azt, hogy az egyik barátunk épp az edzőteremben izzad, a másik a nehéz helyzeteket is próbálja mosolyogva megoldani, a harmadik pedig kilép egy mérgező, az önértékelését romboló kapcsolatból. Mindenki szebbnek akarja látni a világot, és egy ideig úgy tűnik, semmi sem állíthatja meg őket a céljaik elérésében.

Aztán elkezdődik a vizsgaidőszak, a munka, a tanulás folytatása, és rájövünk, sokkal kevesebb időnk van magunkra, mint addig hittük. A szünidő és szabadság tökéletes időpont arra, hogy kipihenjük magunkat vagy kipróbáljunk valami újat, de hogyan működhetne ez hosszú távon? Amint reggel hétkor kell felkelnünk és ötig az iskolapadot nyomjuk, aztán hullafáradtan esünk be az ágyunkba, minden célunk és fogadalmunk olyan messzinek tűnik. Halogatjuk az edzéseket, főtt vacsora helyett megelégszünk egy szelet sütivel, és lassan mindent pont olyan sötétnek látunk, mint azelőtt.

Kevés olyan ember van, aki képes tartani magát a fogadalmához. Sokan már most, január közepén feladjuk, mert úgy érezzük, túl nagy teher van a vállunkon, és amúgy is, van még időnk fittebbé válni, meg majd holnap is ehetünk salátát… Így halasztjuk a céljainkat, és ezért érezzük haszontalannak a mindennapjainkat. Hagyjuk, hogy a megszokottság és monoton életmódunk magába szippantson bennünket, mert nem merünk kitartani az új dolgok mellett. Pedig nincs szükségünk semmilyen csodára ahhoz, hogy betartsuk azt, amit megígértünk magunknak: csak minden nap el kell határoznunk, hogy megcsináljuk, egy idő után pedig ezek a változtatások a szokásainkká, a mindennapjaink részévé válnak.

Én sosem tettem újévi fogadalmat. Nem hiszek abban, hogy azért, mert más évet írunk, más emberré válok. A fejlődés, a változni akarás hosszú folyamat, és nem egyik napról a másikra történik. Kitartás, erő és elkötelezettség kell ahhoz, hogy valaki, aki eddig minden estéjét a kanapén töltötte, kétnaponta lemenjen a konditerembe és mind külsőleg, mind belsőleg megváltozzon. Ehhez az elhatározáshoz azonban nem szebbnél szebb tűzijáték, pezsgő és egy bizonyos dátum szükséges, hanem az elhatározás, hogy megcsináljuk. Ha nincs bennünk elég akarat és nem látjuk magunk előtt a kitűzött cél eredményét, hiábavaló belekezdeni bármibe is. El fogunk bukni, mert ahogy a januárból a következő hónapba lépünk, úgy lepereg rólunk a fogadalmunk és a céltudatosságunk is.

A fentiekből egyértelművé válhat, hogy sokkal fontosabb, hogy felfedezzük a bennünk lévő potenciált és annak alapján próbáljunk jobbá válni, ne pedig azért, mert körülöttünk mindenki megfogad valamit az új év első napján.

Keressük meg, miben kell változnunk, mit is akarunk az élettől, és aztán ennek megfelelően hozzunk további döntéseket! Ezzel a felfogással valószínűleg sokkal többre juthatunk, mint azzal, ha minden évben egy hónap erejéig ugyanazt csináljuk.

Kasztner Antónia
Kárpátalja.ma