Kárpátalja anno: a magyarkomjáti fazsinagóga
Az elmúlt időszakban több írás is napvilágot látott arról, hogy az egykori magyarkomjáti fazsinagógát a megmentés és felújítás céljával átszállítják az ungvári Kárpátaljai Néprajzi és Népi Építészeti Múzeum területére (a cikk itt olvasható). Az épület felállításához szükséges alapkövet is elhelyezték már a skanzen területén, így hamarosan a falumúzeumba ellátogató vendégek a kárpátaljai izraelita örökség ezen részét is megismerhetik. A zsinagóga megmentése érdekében a múzeum mellett számos szervezet – Magyarország Ungvári Főkonzulátusa, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás, Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány – működött együtt.
Magáról az épületről viszonylag kevés információ áll a rendelkezésre. A téglalap alaprajzú, kétszintes tetőszerkezettel rendelkező zsinagóga eredetét a XX. század elejére teszik a szakemberek. Gazda Anikó magyar építész, művészettörténész az 1980-as évektől Dávid Ferenc művészettörténésszel és Klein Rudolf építésztörténész segítségével kutatta a Kárpát-medencei zsinagógaépítészetet, melyről Zsinagógák és zsidó községek Magyarországon címmel jelent meg egy kiadvány 1991-ben.
A kutatások során az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Kárpátaljára is eljutott Gazdag Anikó. Számos izraelita épületet felkeresett a régióban (Nagybocskó, Beregszász, Munkács, Rahó, Huszt, Nagyszőlős, Ungvár), köztük a magyarkomjáti fazsinagógát is, melyre különösen igaz Gazda Anikó megállapítása: „Az egyszerűbb, falusi zsinagógák azonban nem minden esetben készültek szilárd falazati anyagból, kőből vagy téglából. Gyakori lehetett a vegyes anyagból falazott fal vagy vályogtégla, esetleg a kétféle anyag kombinációjával, vagy a lakóházaknál is alkalmazott vert fal. […]
Ezekben a kis imaházakban a födém és a karzat szerkezete fagerendából készült, a karzatot fa, később öntöttvas oszlop támasztotta alá. […]
A fában gazdag vidék építőanyaga a boronagerenda, mely a zsinagógák falazati anyagát is szolgáltatta. Ennek emlékét idézik a Tisza felső vidékén és a Kárpátok erdőborított térségében, Rahó környékén épültek. […]”
A szerző itt említi meg könyvében Magyarkomját nevét is, de bővebben nem ír a település zsinagógájáról.
Ugyanakkor a kiadványa tartalmazza a magyarkomjáti zsinagógáról készített alaprajzot, melyet – a szerző közlése alapján – a budapesti Városépítési Tudományos és Tervező Intézet őriz.
A több mint 400 fős magyarkomjáti izraelita közösség 1944-ig használta a zsinagógát, mely a kárpátaljai zsidó lakosság 1944 tavaszán történő deportálása után előbb üresen állt, majd egy darabig üzlet működött benne, később pedig a helyi fogyasztási szövetkezet tulajdonába került. A Szovjetunió széthullása után ismét használaton kívüli épületté vált, melynek állapota évről évre egyre rosszabb lett.
Magáról az épületről Dési János írt a Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat 2022/1-es számában Az elpusztított zsidó élet emléke Kárpátalján címmel.
Ebből tudhatjuk a magyarkomjáti zsinagógáról, hogy: „Néhány fém ablakkeret mellett megmaradt a hátsó fal Dávid-csillaga, amelyben, a maradványokból ítélve, színes üvegek lehettek. A meglehetősen egyszerű munkát minden valószínűség szerint helyi mesterember készíthette. (Hasonló ablakok találhatók például a nem túl távoli nagyszőlős zsinagógaépületén is. De hogy érdekesebb legyen a dolog, a jeruzsálemi Jad Vasem Múzeum gyűjteményében is van egy Csehszlovákiából származó Dávid-csillag, ami minden bizonnyal hasonló ahhoz, ami itt lehetett.) A zsinagógának a nyugati oldalon volt a bejárata. A bejárati ajtó felett, az épület nyugati oldalán helyezkedett el az ezrdi nádim, a női karzat. Ennek nyomai még ma is láthatók. Az oldalon található méretes nyílás fényt biztosított, és valószínűleg szellőzést is. A női karzat keletre nézett. A terem közepén, keletre tájolva lehettek a széksorok a férfiak használatára. A hátsó, zárt fal előtt állt a frigyszekrény. Ezt a falat valamikor kibontották, ma is itt lehet bejutni, bemászni. A frigyszekrénynek, a Tórának nyoma sincs, hír sem maradt róla. Valószínűleg a bútorokkal együtt ellopták, eltüzelhették. Ami a helyi zsidók történetét illeti, azt tudjuk, hogy már 1941-ben is hurcoltak el innen zsidókat Kamenyec-Podolszkijba. 1944. április elején a VIII. csendőrkerületben lévő Magyarkomját zsidóit egyetlen nap alatt gyűjtötték össze (a férfiak egy része akkor már régóta munkaszolgálatban volt), és az első éjszakát egy háború utáni feljegyzés szerint a piciny zsinagógában, illetve annak a kertjében töltötték el, majd innen vitték őket előbb az ilosvai gettóba, majd a munkácsi Lajovics téglagyárban kialakított gettóba. Itt 1944. május 15- én vagonírozták be az embereket, és a legelső transzporttal vitték őket Auschwitzba.”
Marosi Anita
Kárpátalja.ma