Kárpátalja ma: Pokolbérc
Nyáron sem könnyű megközelíteni. Árulkodó neve télen mutatja meg a hegy igazi arcát.
Mikor először megmásztam ezt a csúcsot, úgy éreztem, nehezebb volt, mint feljutni Ukrajna legmagasabb pontjára, a Hoverlára. Lehet, a tapasztalat hiánya miatt, vagy csak az emlékek rögzültek így.
Az 1408 méter magas Pokolbércre, vagy más néven Pikujra több útvonalon is fel lehet jutni. A Kárpátalja és Lemberg megye határán lévő hegycsúcs mintha két világ között magasodna. Lenézünk, az egyik oldalon a kárpátaljai vonulatokat látjuk, a másikon az Előkárpátok részeit. A hegy a Vízválasztó-vonulatban található.
Kétszer sikerült megmásznom. Egyszer a perzselő napon, a nyár legmelegebb időszakában, amikor már szinte minden kiszáradt. Egyszer pedig a hideg tél közepén, amikor mindent hó borított. Mindkét alkalom az első túrák között szerepelt.
A nyári melegben még tapasztalatlanul, nagyon fiatalon izgalmas kihívásnak tűnt. Sokáig könnyen ment a túra, mivel erdőben haladtunk. Aztán egy idő után nehezebb lett. Hűvösebb, szelesebb, mintha egy másik világba kerültünk volna.
A téli sem volt könnyebb. Újabb kihívás volt, mert télen ezelőtt ilyen magasra nem indultam, de már szereztünk tapasztalatot egy téli túrán. Bár az alföldön akkor enyhébb időjárás volt, ahogy felfelé közelítettünk, egyre keményebb lett.
Mintha a gonosz jégkirálynő meg akarta volna bosszulni, hogy megközelítettük palotáját. Minél közelebb értünk a csúcshoz, annál nehezebb lett. Soha nem láttam ekkora jégkristályokat, amelyek így ráfagytak az ágakra. Alattunk pedig több méter mély hó, amelynek a teteje fagyott. Térdig el tudtunk benne süllyedni. Kiérve a fák közül, újabb megpróbáltatás ért minket. Hideg, száraz szél kezdett fújni. Lassan haladtunk, de tudtuk, hogy hamarosan beköszönt az este. Mintha tényleg azt akarta volna valamiféle gonosz erő, hogy mi is jéggé váljunk. Nehezen, de végül feljutottunk. A tetején ismét szép kilátás tárult elénk. A hegycsúcson lévő obeliszk egy nagy fagyott jégtömbbé alakult, hatalmas jégcsapokkal, amelyek követve a szél irányát fagytak össze. Ezt az obeliszket még Csehszlovákia elnökének, Thomas Masaryknak a tiszteletére emelték.
Ismét átértékeltünk mindent. Talán egyikünknek sem volt még része ilyen télben. Embert próbáló túra, de megéri. Akkor ez volt a legnehezebb, s talán úgy éreztük, mégis fogva tart majd a hideg. Nyáron a forróság és a tűző nap, télen a hideg szél és a fagy, ami gátol, de nem tántorít el. Egyszer újra visszatérünk, mert minden évszakban csodálatos hely. Lent jól esik a tiszta ruha, nyáron a hideg, télen a forró ital. A helyzet határozza meg, hogy éppen minek örülünk.
Gyöngyössy Tibor
Kárpátalja.ma