Bertók László: Megírjuk a szép, régi verseket
„…a temetőkapun is az áll, / nem fejeződött be, csak vége lett.”
„…a temetőkapun is az áll, / nem fejeződött be, csak vége lett.”
„…szívem még dobog. / Túlélem a zsarnokot!”
„…az iszalag póklábait kigyújtja / a mozdulatlan kora esti láng…”
„Topogásod muzsikás romlás, / falam ellened örök omlás…”
„vesztésre állok a lelátó / füttyel bünteti vereségem”
„…az én lelkem a Mindenség lelke, / és az én tagjaim mint a tiétek.”
„A saját hasznát kereső barát is / A vagyonjából kifogyott barátját / Messze kerűli.”
„Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról / És áldozni tudó szív nemesíti az észt…”
„Adj erőt ez új nap megújult tervéhez, / Bátoríts, ha lelkem csüggedezést érez…”
„Csókot adtál s a föld remegni kezdett.”
End of content
End of content