Lányi Sarolta: Napfényjáték tükörben
Kevés és könnyen hervadó,
Gyöngéd, kicsiny és megható
A ragyogásom…
Kevés és könnyen hervadó,
Gyöngéd, kicsiny és megható
A ragyogásom…
A csillagok helyéről
hidegfényű lámpák
bámulnak rám.
„nem cserélem el
Más boldog népek nemzetségére:”
Dőreség vesztemre törni,
mind a halál gyermekei vagyunk,
a végzetes kehely engem se kerül el.
„Öreg és hűvös az én ajkam
S fejem körül lángol a Nyár”
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Hegy hátán hegy: púpos, csorba,
elvarázsolt, alvó csorda,
földdé döngölt ezer évek.
Magad helyett marad a nyíl-seb
és a béke
miben az ember kettesben marad
a gyilkosával az ölébe
Tél(re) ébred(ve) tavasz(ból)
Szakít(ott) jácint könyvlap(on)
Tavasz van! Hallod-e?
End of content
End of content