Hajnal Anna: Egyszerre lélegzetet vettem…
Egyszerre lélegzetet vettem,
torkom hirtelen szabadult,
a kő, mely majd bezúzta mellem…
Egyszerre lélegzetet vettem,
torkom hirtelen szabadult,
a kő, mely majd bezúzta mellem…
Mi atyánk: Tavasz,
Ki vagy a fűben, a fában, a kőben,
A ködben, a vérben, a vágyban, a hőben…
Ó, milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.
Táncot kivánnék látni, hintázó női testet…
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
Hontalan vagyok,
Mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Ne vigasztaljatok!
Már tudom, nem marad a kő.
Galambcsapat a kunyhó tetején:
bucskázók, örvösek és büszke pávák.
Most már, itt magamba sírván
Most már mindet visszahívnám
A sok elmúlt éneket…
End of content
End of content