Zselicki József: Az ismeretlen katona sírjánál
Kimért vonalak.
Öt világrész egy márványoszlopon…
Kimért vonalak.
Öt világrész egy márványoszlopon…
A nap verse.
A nap verse.
Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk…
hogy vállfa vagy
akasztófa
te döntöd el
Gyerekem lett. Igazi táltosgyermek.
Mikor született, volt már két foga.
Mellemre tettem, bimbaját harapta
s kevés tejemmel nem telt be soha.
Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak
…és néha méz és néha kvarc
és néha tűz és néha felleg…
Előtte az utak készülődtek,
feje fölött kékívelt az ég,
talpa alatt füvek szöszmötöltek.
End of content
End of content