„Denevért ettek!” „Nem ettek denevért!” „Kutyáktól kaptuk el a vírust!” „Mégsem kutyáktól kaptuk el!” „Szándékosan kifejlesztett betegségről van szó!” „Emberi mulasztás miatt szabadult ránk a Covid-19!” „Valójában nincs is koronavírus, az 5G zavartalan tesztelése és telepítése miatt zárnak be minket a lakásainkba, hogy átvegyék a hatalmat az életünk fölött!”
Egy fiatal, első gyermekes, dolgozó édesanya mindennapi problémái. A felvetődő nehézségek – néha egyszerű, máskor kicsit problematikusabb – megoldásai.
Fekete évforduló a mai nap Ukrajna és a világ számára: 1986. április 26-án bekövetkezett a világ egyik legnagyobb technikai balesete, a csernobili atomkatasztrófa. Azokra az emberekre emlékezünk ma, akik az erőműben történt robbanás miatt rokkantak meg és hunytak el.
Van akinek a segítségnyújtás fontos, másoknak az erőfitogtatás.
Lassan egy hónapja töltjük napjainkat kényszerszünetben a négy fal között. Se templom, sem iskola – mondhatnánk ironikusan Reményikre utalva. Rendhagyó körülmények között méltatjuk idén a feltámadást – egyház és hagyományos szokásaink nélkül.
Ha valakinek rögös, fájdalmas az útja, de erőn felül küzd, akiért ezrek szurkolnak, az nem halhat csak úgy meg. Kell lennie boldog befejezésnek. Lennie kellett volna.
Karanténban van az ország. A lezárt határok a rendkívüli helyzet dacára sem teljesen zártak. Ezrével érkeztek haza a hátunk mögött hagyott héten az Európai Unió országaiból.
Agyrázkódással kerültem be, vírusfertőzéssel pateroltak ki nemrég az egyik kárpátaljai kórházból.
„Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni” – mondta Kossuth Lajos.
„Közben hazájából a vért, Veder számmal ereszti. Hallgat a nép, mint a birka, S szemeit mereszti…” Részlet Tarasz Sevcsenko Álom című komédiájából (Fordította: Sipos Ferenc Norbert)
End of content
End of content