Mindenki megőrült?
Van az a pillanat, amikor az ember megnyitja a híreket, és azt kívánja, bárcsak tévedés lenne, amit olvas.
Az elmúlt két hétben egymást követték a tragédiák a Beregszászi járásban. Két gyermek vesztette életét a Tiszában, egy fiatal a Borzsában. Közben egymás után érkeztek a hírek erőszakos bűncselekményekről: emberölés Nagyberegen, gyilkosság Kovászón, baltás támadás Felsősáradon. Olyan települések nevei kerültek a rendőrségi hírekbe, amelyekről eddig inkább falunapok, iskolai rendezvények vagy közösségi események jutottak eszünkbe.
Az ember ilyenkor önkéntelenül is felteszi a kérdést: mi történik velünk?
Korábban a hasonló történeteket távoli országok híreiben olvastuk. Azt gondoltuk, ezek valahol máshol történnek, nagyvárosokban, idegen világokban. A mi falvaink csendesek voltak, az emberek ismerték egymást, a szomszéd nem ellenség, hanem segítő kéz volt.
Ma pedig azt olvassuk, hogy együtt italozó ismerősök vesznek össze, és egyikük kést ragad. Szomszédok ülnek le egy pohár ital mellé, majd balta kerül elő. Családok egyik pillanatról a másikra veszítik el szeretteiket.
Persze ezeknek az ügyeknek megvannak a maguk előzményei. Alkohol, indulat, régi sérelmek, felelőtlen döntések. A bíróság majd megállapítja a felelősséget, a rendőrség elvégzi a dolgát. De ettől még nem lesz könnyebb megérteni, hogyan jutottunk el idáig.
Nem lehet nem feltenni egy másik kérdést is. Vajon mennyit változtatott rajtunk a háború?
Több mint négy éve a bizonytalanság lett a mindennapjaink része. Családok szakadtak szét, sokan elvesztették szeretteiket, mások hónapok vagy évek óta félelemben élnek. Mindez nyomot hagy az emberek lelkén. Nem mentség semmire, de talán magyarázat arra, hogy egyre kevesebben tudják kezelni a konfliktusaikat.
Mindenki megőrült? Remélem, nem. De az biztos, hogy valami megváltozott körülöttünk.
Olyan feszültség, bizonytalanság és kilátástalanság telepedett a mindennapjainkra, amelyből egyre többen nem találnak kiutat. Lassan elfogy a türelem, az emberség és a remény.
Jó lenne, ha ismét olyan hírekről írhatnánk, amelyek nem tragédiákról, hanem emberi sikerekről, közösségi összefogásról és reményről szólnak.
Nyitókép: Beregszász alkonyatkor. Saját felvétel.