Németh Péter: Háború árvái
A nap verse.
A nap verse.
A nap verse.
Egy rebbenő felhőboglya mögül
aztán zuhanó drón csapódott be
a lemezgarázsok felé imbolygó
hófehér alakok közé..
Összerak majd az Örökkévaló
ki porból ismét porrá lettél.
Az én két fáradt asszonykezem
Hogy milyen lágy, amikor simogat,
Mily enyhén tárul, amikor ad:
Terajtad ösmerte meg.
Jöjjenek szebb napok,
tanuld meg ki vagy, és én ki vagyok,
Még élni sem érte az életet…
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki felfogja sóhajtásimat…
1. Szavalnak a kékruhás fellegek
villám-betükkel írt
mennydörgő verseket,
s megríkatják a felséges eget.
Úgy. Vígan barangolj csak akárhol, másutt
s hozsannás misékkel örömöknek áldozz.
End of content
End of content